Helyek - a Vásárcsarnok
Update, máris! Igig kommentelő érdekes piacmegfigyelései berakva. Kösz!
Az elvágyódás és önimádat posztjai után, lássuk a valóságot. A valóság ízét, szagát, zaját, tehát lássuk a pécsi piacot.
Hétköznap szeretek menni, csütörtök a legjobb nap, na még a péntek is. A szombat már nem, túl sokan vannak. Két éve húzom magam után piros, tulipános huzikocsimat, megszoktam sok arcot, árust, volt akit megszerettem, fényképezni nem lehet, nem engedik.
A vidám cigányember
A gombás soron szokott árulni eső után, már messziről láttam, hogy ebből az emberből indokolatlan jókedv árad. Ugyanazt az erdei gombát adja, mint körülötte a többi roma, de ő viccet, ráadásul jó viccet csinál az egészből. Szórakoztatja a piac népét, csak úgy, miért is ne. 40 körüli, csillog a szeme, mire ez a nagy öröm, egyszer megkérdezem.
A kosaras cigányember
Kint, a buszmegálló körül árul kosarat, diót a földről, nem jutott pénz asztaldíjra. 50 körüli barázdált arc, sovány test. Bátortalanul hirdeti portékáját. Sokáig nem vásároltam tőle semmit, van kosaram, túl sok is. Egyszer végre vettem tőle diót, amit úgy adott... Á semmi, csak azt mondta, hogy fogyassza egészséggel, de azt valahogy olyan tekintettel, hogy majdnem elindultak a könnyeim. Nem láttam azóta, mindig keresem, mert kell még nekem kosár.
A gonosz cukkinis
Zöldséget árul a kövér, festett vörös, göndörített nő, összeszorított száj, nem könnyű élet van begravírozva az arcába. Egyszer vettem nála cukkinit, kifizettem, ottfelejtettem, aztán egy kör után visszatértem érte, de nem adta oda. Utáltam fél évig. Idén tavasszal nála volt a legszebb az újkrumpli, na jó, itt veszek. Jobb lábbal kelt fel a csaj, megdöbbentően kedves volt. A franc aki megette, már nem lehet utálni.
Eszti Néni
A lángosos indulva a cigis kanyar után árul Eszti Néni, Péter barátom telekszomszédja. Kövér, kedves néni, rajta életvidám, cingár férj fityeg, láttam a földjüket, mikor Petiékhez sétáltunk borozni Vokányba, nagyon takaros. Megrendelésre pult alól vágott pulyka, ami főleg almát evett egész életében, s ezért a húsa, hmmm......
Az eperkirálynő
Áprilisban kezdi az eperkirálynő árulni az epret a pécsi piacon több helyen is. 32 év, szőkített haj, vékony kar, edzőteremben szálkásított popsi, ahogy Réka mondja. Mosoly nincs, szamócagyár van. Valószínű az egész rokonsága segít, mert hozzá hasonló arcvonású nők vannak körülötte, komoran adják az epret 1200-ért. A népek veszik, pedig nem jó. Nincs íze semmi. Ne vegyél nála. Igig tudni véli, hogy a Valódi Eperkirálynő (jó név, mintha egy szereplő lenne az Alice-ból) a szilikoncica anyja, egy hatvanas, szemüveges vérgonosz nő.
Ide vezet a sok eperevés, látjátok gyerekek!
A varrónő
Aprócska, fiatal nővel barátkoztam össze. Fent az emeleten, a presszóval szemben van a műhelye, szerel, varr mindent, táskát, függönyt, igazít, feltűz, ha belépek mindig a gép fölé hajolva zakatol, rengeteget dolgozik. Energikus, kreatív, fura alkatomra nagy fantáziával igazítja a ruhákat. Ráhasalunk a pultjára, megvitatjuk hogy kéne megoldani a csípővarrást, hogy szépen feküdjön. Amikor próbálok a függönye mögött látom pár könyvét: Elisabeth Kübbler Ross, Élet a halál után, Polcz Alaine. A titkos thanatológus, no lám.
Az ujjperces ember
Kellemetlen, feszengős a légkör emeleti rövidáru boltjában. Nem szeretem a vicceit, a rasszizmusát, a hiányzó ujjpercét. Haragszik az életre, a világra, talán az ujjperc miatt, a szar is szar neki, ahogy Mamcsókám mondta volt. Remek üzlete van, szalagok, bisz-baszok, kapcsok, tűk, cérnák, minden.
A vidám tojásos
Egy fiú meg egy lány árul főleg tojást, babot, borsót, mikor mit, a savanyúságosok előtt. Először a vidám rajzos ártáblákra figyeltem fel, aztán náluk vettem minden héten tojást. Mosoly.
A komoly kolbászosok
A házi kolbász, szalonna, sonkasoron főleg férfiak ülnek a pult mögött komolyan, ez már nem tréfadolog. Nem kínálják az árut, újságot olvasnak, vastag a nyakuk, azon félujjnyi aranylánc, előttük mangalicazsír dobozban. Szinte mind maga készíti a portékáját. Én eddig még csak finomat vettem itt.
A halas csóka
A buszpályaudvar felől árul kint, a műsorszóró piacosok típusába tartozik. Igig hallotta, ahogy egy délelőtt azt mondta egy 75 körüli hajlott hátú mamókának, hogy "Itt a finom angolna, mama, én rád vagyok hangolva!" Jessssz!
A lángosos
És végül mindannyian itt találkozunk. Két szint a van a pultnál, felső, és alsó, alul a gyerekek, felül a felnőttek. A lángosos csajok morcosak, én is az lennék. Mi, vevők szembeállva eszünk. Hurrrrpanggg! Piacon enni külön műfaj, imádom, látszik az igazság, az éhség. Kolbász, mustár, nagyot harapó szájak, gyors tömködés be, be, be. Ugráló tekintetek. Nem tudom kivel sorsol össze a délelőtt, ki áll velem szembe a lángost enni. Ez jó.
