Első - Utolsó: Anna Karenina
Regényírásnál az első és az utolsó mondat lehet a legnehezebb. Ül az író az üres papír előtt... mi is legyen az első mondat? Később kínlódik, hogy a sok közül melyik legyen az utolsó... Imádom az első és utolsó mondatokat.
Kezdjük ezt a rovatot egy klasszikussal, úton útfélen idézettel, aztán majd kalandozunk ismeretlenebb vizekre is. Szerelem, szex, féltékenység, munka, halál, Isten; röviden összefoglalva. A szívdobogásod felgyorsul, míg olvasod.
Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Első: "A boldog családok mind hasonlóak egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az."
..........................
Utolsó: "Éppen úgy fogok haragudni Ivan kocsisra, éppen úgy vitatkozom, éppúgy kimondom rosszkor is a gondolataim, éppolyan fal lesz lelkem szentélye s a többiek, a feleségem közt is; éppúgy okolom majd magam az ijedelmemért s éppúgy megbánom majd; az eszemmel éppúgy nem értem meg, miért imádkozom, s imádkozom; de az életem, az egész életem most már független mindattól, ami történhetik velem; percei nemcsak értelmetlenek, mint régebben voltak, de kétségtelen értelmük is van: a jó, amelyet elég erőm lesz beléoltani!"
