Ma gyalog megyünk: a Kisboldogasszony utca
Téli reggelen - de havas és napsütéses legyen az a reggel!- sétáljunk végig rajta. Brueghel beköszön a blogra.
Ha a fent említett körülmények között megyünk végig ezen az utcán, azt fogjuk érezni, ami némely Brueghel képről árad elemi erővel.
Különösebben nem indokolt életöröm - nevezzük így.
Tehát, elindulunk a nevezett utcán, a Böckh János utcából. Ropog a hó, itt nem sóznak, vág a nap, friss, friss, friss minden! Vidám környéken járunk: apró házacskák, parányi kertek, átjárók, mint Szentendre belvárosa vagy tiszta Futrinka utca, mondjuk.
Sehol senki. Vannak régi házak, még nem adták el őket, de már árulják, és vannak felújított házak, előttük este 6-7 milliós dzsip áll, ez az új, trendi környék.
A szívkukás házhoz érünk. Kik ezek? Mire ez a jókedv?! Jobbra és balra, kis, titkos ösvények vezetnek a párhuzamos utcákba, bújj be az egyikbe, ne lássa senki hova mész...
Zsákutcában vagyunk, nincs autó, remek. Felfelé sétálva a Havihegy felé, ha visszafordulunk, előttünk a Tettye városrész, a TV Torony tornya látszik a hegy felett, végre rálátunk a dolgokra.
Süt a nap a hóra. Cica néz. Egy srác siet el mellettünk, azt mondja a telefonba: "...három év felfüggesztettem kaptam, és hozzácsapták még az előző két évem is..." Ez sem halkítja le, miért is tenné, az Allegro non molto-t, szemben a dombon a Téli vadászat alakjai lépnek ki az erdőből... Öröm.
