Helyek - A Cella Septichora II.
Folytassuk sétánkat a Cella Septichorában! - hallom belül Végvári Tamás hangját. Oké Tamás, folytassuk. Az ikonkiállításról legközelebb, most arcokról.
Szóval, a Péter-Pál sírkamránál tartottunk
Remekül oldották meg az építészek, mert ugyan csak üvegen keresztül láthatjuk, ám kacskaringós csigalépcsőkön dobogva le és föl, három szintből. Kétemeletes az eredeti épület, volt föld feletti, és föld alatti része is, ahova külön lejárat vezetett, csakúgy mint most.
A sírkamra alá megyünk, és a padlószintből nézünk felfelé a lényegre, a csodadologra, a teljes belső falfelületet borító, ma már persze hiányos, sérült freskóra.
Noé meg a többiek
Az egyik oldalon Péter és Pál apostol mutat a köztük lévő Krisztorgramra, az ókereszténység legfontosabb szimbólumára. Akkoriban még nem lehetett Krisztust emberként ábrázolni, színről színre. Ez a jel a feltárások során sokszor felbukkant, hol freskón, hol bronz - feltehetőleg - lámpadísz képében, s ez lett az egész látogatóközpont szimbóluma. Egy körben Krisztus nevének első két betűje görögül, valamint az Alfa és az Omega betű. Gyönyörű. A nyugati falra a gyermek Jézus Máriával, és Noé került. A déli sarokfal freskóin Jónás története és a bűnbeesés látható, a köztük lévő kép sajnos elpusztult, de! Épen maradt egy kis töredéke melyből, és a képi környezetből következtetni lehet arra, hogy mi volt ide festve. Legalábbis Heidl György, a téma szakértője egyszer Őriszentpéteren egy előadáson következtetett, annyira izgalmasan, és érdekesen, hogy szájtátva hallgattuk.
Arcok a mennyezeten
A mennyezeten gazdag növényi - levelek, virágok - és állati - pávák, galambok - motívumok között négy ember portréja látható. Nem tudni kik ők. Magabiztosan néznek a szemünkbe. Pompei, római katakombákban láthatóak hasonlóan élethű arcképek: nyugodtan figyelnek minket a fekete szemű, csigás hajú nők és férfiak.
Borzongatóan csodálatos, hogy tudom, tényleg ilyen volt az arcuk ezerhatszáz éve, hogy tudom, már poruk sincs a bolygón, és lám, mégis itt vannak, néznek rám. Megtisztelve érzem magam, hogy láthatom őket. Habár sírkamrában nézelődünk, semmi nyomasztó, szomorú nincs a helyben. A freskó élénk színei gazdagon ragyognak még ma is. Megnyugtató, derűs hely.
Ne féljetek! - mondja egy hang, szinte hallom.
