Pécs utcazenészei
Update! Egyik zenész hozzászólt, és ezért van új kisfilm is!
Elkezdődött a Török Tesók Hete is, müezzin szólt a Városháza tornyából, persze lemaradtam róla, pedig azt mondják csodaszép volt. (Még lesz szó róluk.) De most lássuk az utcazenészeket, akik a május beköszöntével megszaporodtak a téren, zeng bong a belváros, délutánonként tiszta Párizs az egész. Tiszta Pécs.
Fiatalkoromban a hadikommunizmus durva lapátkeze érzékeny tarkómat megszorította párszor, ám akkor is, mindig, adtam az utcán zenélőknek, hacsak egy húszast is. Mert ha valaki muzsikával színesíti ezt a csodás, szép világot/sanyarú sorsot, azt szerintem díjazni kell, bárhogy is állunk a kurva pénzzel.
A Harmonikás Ember
A Színház téri pad a rendes helye, egész télen ott ült a párnáján, és nyomta a hermonikát. Januárban este fél hétkor hát, nem volt az a fiesta hangulat a Király utcában, néhányan siettek csak haza a Barátok köztre összegombolt nagykabátban, sötét és hideg volt, és nem volt kedv semmihez, csak haldokolni, de ő rendületlenül nyomta a Keresztapa főtémáját.
Jól zenélt. (Aki januárban utcán zenél, jól zenél.) A tavasz jöttére elolvadt, hónapok óta nem láttam. Lehet, novemberben ismét előkerül, de akkor én már más téren sietek át...
Nem engedte magát lefotózni. Szerettem.
A Kalapos Bendzsós
Viszont visszatért a Kalapos Bendzsós, ezek szerint Ő váltja a Harmonikást a Színház téren! Pazarul bendzsózik, remek a hangulat délutánonként a séta alatt, játszik mindent, külön mosollyal díjazza, ha táncolnak a zenéjére. (Rajta!) Szeretem.
A Pánsípos
A semmiből tűnt fel idén márciusban, főleg a Jókai téren zenél, titokzatos inka arcot figyelhetünk meg a pánsíp felett, a tér életre kelt tőle. Akik átmennek előtte mosolyognak maguk elé, zene van. Megjelent tehát, mint Tigris, szeretem. (Mindig ül mellette egy csaj, szerintem a barátnője, együtt pakolnak el a végén.)
A Hegedűs és a Gitáros
Két srác nyomja a Ferencesek utcájában néha, ha belemelegednek, elszállnak fel. Megkérdeztem őket, nem iskolában tanulták, csak úgy, maguktól. Szeretnivaló legények ezekben a kalapokban, mint a kisfilmen látható, hallható. (Amelybe 0:37-nél Parányi Sertés, az én kis madártejecském is betolakodik.)
Az Antikvárius Fiú
A kedvencem! A Ferencesek utcai Antikvárium előtt ül, ott dolgozik, ha nincs forgalom, zenél. Néha kijön hozzá a főnöke kutyája, mint a kisfilmen is látható. Saját dalait énekli, arról, hogy vegyünk könyvet, meg hogy a pécsi boroktól fejfájós az ember, meg hogy a kultúra mindig az utolsó a sorban, meg a szerelemről, persze. A "Batmanek öltözöm" című dalából "Az idővel kéne cicázni" - a kedvenc sorom tőle, meg az, hogy "szeretlek, te hülye".
Ahogy feltűnik egy csinos nő, rögtön szerenád lesz az utcazenéből, mosolyogva énekli az elhaladó csajnak a dalt, de a nők, a hülyék, rá se néznek, mert zavarban vannak.
Pedig annyira ragyog! Szeretem-e?
Az Egyéb Versenyzők, újabb felvétellel
Vannak a fiúk színes napszemcsiben, akik minősíthetetlen színvonalon s egyben bájosan nyomják a Szállj el kismadár-t.
Kommentelt az egyik zenész közülük, és beküldte egy másik formációjának felvételét. Valóban a Spanyolszakosak is szoktak énekelni itt a Király utcában. (Csak amikor a cikkhez fotóztam filmeztem, azon a héten nem találkoztam velük.) Pedig kiváló hangulatot nyomnak! (Mint a filmen is látható.) De a "Szállj el kismadarat" egyrészt nem teljesen ugyanez a csapat prezentálta, másrész hát az éppen nem jött össze, nem voltak összehangolva a gitárok, vagy ilyesmi. :) Sebaj, a Manu Chao nagyon rajul összejött!
Meg van a Csöves Csávó, aki egy hatalmas műanyag csőbe, mint didjeridoo-ba mondja reppelve, hogy neki cigire meg borra kéne egy kis pénz, nem kamuzik. Hatalmasat nevettem, szerettem.
Van pécsi utcazenészed? Adj neki pénzt! Írd meg nekem!
