Pécs, Csaba, Micimackó?
Lassan bontakozik ki a hajnali fél nyolcas ködből a TV torony, csak egy felhő felett lebegő csíkot látni belőle. A belvárosban legalább 15 helyen építenek utcát, teret, épületet, már zakatolnak: az építőipar hétkor kezd. Szülők hurcolják gyerekeiket, tömegesen bukdácsolnak a úthengerek, markolók mellett, műszaki ellenőr barátunk szerint életveszé- lyesen. Pécsen szinte minden utcát, teret egyszerre újítanak fel, s az EKF beruházásait egyszerre építik ezért gyakorlatilag nem lehet közlekedni a belvárosban, vagy legalábbis csak nagyon kalandosan. Reggel még átbukdácsoltál sáron- meszesgödrökön át keletről nyugatra, délutánra már merőben más a helyzet, arra már nem mehetsz, de a párhuzamos utcákon sem, mert akkorra az egész negyedet lezárták, már fel is bontották az utcát, már munkagépek röcögnek. Kurvaanyázó pécsiek botladoznak a Széchenyi téri építkezésen, ravaszul átbújnak a drótkerítés résén, nincs idejük kerülni Dombóvár felé. Ha figyelem a munkálatokat – erre sok lehetőségem adódik tehát – azt látom, hogy a kisfőnököktől fölfelé haladva exponenciálisan nő a pánik az építkezési dolgozók szemében. Az építésvezető ordítva „Béla ne csináld ezt velem”-ezik a telefonba, de szerencsére nekik még nem megy a gyomrukra, jól kiordítják magukat, legalábbis remélem. A nagyfőnökök azok, akik egy héten egyszer kisebb csoport közepén penge szájjal hallgatnak egy kockás ingest, és komoran bólintanak néha. Arcukon rettegés. A képet megkoronázza, hogy neonnarancs építési sisakot nyomtak a fejükbe, világítanak a fekete kabátok felett. Vajon a Polgármesternek is szorítja pánik a torkát, mikor kinéz a főtérre irodája ablakából? Kész lesztek fiúk? De mivel? És mikorra? Az EKF azt jelenti hogy január elsején, tararara megnyílik a ... mi is? Káel Csaba, Micimackó. Utánakérdezek a Nép számára nyitott EKF irodában. A kétkezi melósok nem stresszelnek az ügyön, betonoznak, és nem sok ráérő idejükben nézegetik a csinos nőket. Tök jó.
