Karácsonyi mesék: Pitbull Matyi és a Tanár Bácsi
Szívderítő mikrotörténetek, gesztusok, pillanatok. Itt van erre idő.
Havas, jeges, kézfagyasztó délután. Az iskola gyerekeit a Dómba vezényelték hangversenyre. Az elsősök persze nem akartak bemenni, törték a jeget a Dóm előtti téren cipősarokkal, örültek. Nem volt mit tenni, kint maradt velük Tanár Bácsijuk. Kurva hideg volt, de a gyerekek nem vették észre, ők még tudnak arra figyelni, amit csinálnak. A Tanár Bácsi aggódott, hogy megfáznak, odalépett az egyik vásári házikóhoz, és saját zsebből vett nekik húsz forró teát. A a tea és forraltbor árus az a fajta csávó volt, akinek az ember inkább megadja az elsőbbséget ha balkéz felől jön, "jobb, ha nem lő fejbe" alapon. Nevezzük Pitbull Matyinak. Tanár Bácsi kölcsönkért egy tálcát a teaszállításhoz, P. Matyi vonakodva, gyanakodva, de adott. Viszem vissza az tálcát -az én gyerekeim is ott jegeztek - , mondom köszi, Matyi kérdezi: a Tanár Bácsi hol van? Vigyáz a gyerekekre, most nem tud idejönni. A predátor arc kienged, ellazul, azt mondja, miközben még egy pohár teát nyújt nekem: Vigye már el neki. Ő is meghívta a gyerekeket, erre a vendégem.
Na ez a karácsony.
