Sikkerhedstaendstikker I.
Előszilveszter dánokkal és pestiekkel. Van-e jobb hely a Galapagos szigeteknél? Van. Pécs.
Jött négy dán illető szilveszterezni hozzánk, régi barátok.
A közös magyar komák is lerobogtak, ha már. Harmincadikán érkeztek, a velkamdrink után már sétáltunk is a Széchenyi térre Boban Markovic koncertre, előtte persze még egy sör a Murphy's-ben. A karácsonyi tespedésből feléledt, na azért nem az egész város, de a Király utca mindenképp, valamiért örültek az emberek, ne firtassuk miért. (Mert egy hete megszületett Jézus? Lehet hogy ezért.) Nem volt hideg, irány a koncert. Többezer ember volt az évbúcsúztatón - lelkesedte a Kossuthon az EKF igazgató pár nappal később, hát én felmértem, túlzás. Ezer volt, na jó.
A koncert maga érdektelen volt, dacára annak, hogy a nagyon energikus frontember kék lastex sárkánygyíknak öltözött, ami további örömöt váltott ki a nézőkből. (Belőlem is.) De ez kevéske, úgyhogy félóra után eljöttünk. Az egyik dán volt már Pécsen húsz éve, és ámult - bámult hogy a város mennyire más, mennyire szép lett, meg jaj de jó hely, jaj ne menjünk vissza Budapestre, és akkor tudnak még jönni életük hátralevő részében. Büszke tüke arcot vágtam lelkendezésére, és egy gyors keresztkérdést tettem fel: Marianne, jobb hely ez, mint a Galapagos szigetek? (Közben figyeltem a pupilla mozgást, a nonverbális jeleket, ha udvariasságból füllentene, rajtakaphassam.) Jobb. - mondta az igazat.
A Széchenyi térből nem sokat láttam, nem tudtam csekkolni hogy sikerült, a Műszaki Ellenőr, aki ért hozzá, azt mondta, kizárt hogy a térfelújítást rendesen megtudták csinálni ennyi idő alatt. (Tehát jönnek a lukak, a foldozgatás stb.) Majd megnézem.
