Helyek - A Cella Septichora I.
Dacára turistariasztó nevének - Cella Septichora Látogató Központ - nagyon jó hely. Itt pontosan ezerhatszáz éve nem történik semmi, illetve de, de most csak a múltról.
A tér
A pécsi Sétatér pazar találmány, egy igazi promenád, amely derűs városérzést ad: hatalmas gesztenyefasor, lejjebb szökőkút, a csak jóidőben üzemelő kioszk terasza, a Székesegyház, szemben a Csontváry Múzeum. (Amikor itt végigsétálok, látom a száz évvel ezelőtti csinos K und K tiszteket, a fák alatt csoportba verődve cigarettáznak, májusi nap pöttyözi a sötétkék egyenruhákat, a nők pasztellszínű ruhákban lassan vonulnak előttük, villogtatják rájuk a szemüket a csipkés kis napernyők alól, isznak egy sorbet-t a kioszknál, valaki csengő hangon nagyot kacag, este bál lesz a kaszinóban .... Állj, állj, vissza a témához.)
Azok a boldog, szép napok
A Cella Septichora az egész belváros alatt húzódó negyedik századi ókeresztény temetőrendszer egy darabja. (Más helyeken is vannak sírok, például az Apáca utcában, vagy a szökőkút mellett.) Sophiane volt a neve annak a II. században alapított városnak, amely felett a mostani Pécs terpeszkedik. A negyedik században a keresztények már túl voltak a coming out-on, akkor már nem dobták sós kútba azt, aki Jézus követője volt. (És még ők sem dobták azt, aki nem.) Jelentős keresztény kolónia élte a - szerintem - kellemes ókorvégi napokat itt, Sophiane-ban is. Amikor pedig a Gomböntő oly kiszámíthatatlan és alapvetően érthetetlen módon végett vetett a heverészős - ökörsütős szőlőevésnek, akkor a corpus-t a közösség szarkofágba tette, s azt kisebb- nagyobb építményekben helyezte el.
Most
A XVIII. századtól kezdve egészen napjainkig találták sorra a sírrendszereket, épületeket, és 2008-ban megnyílt a látogató központ.
S habár egy temetőbe jövünk ha kifizetjük a borsos belépőjegyet, a Sétatér jó hangulata nem hagy el minket. Izgalmasan, érdekesen építették meg a látogató központot. A gyerekek nagy örömére labirintusszerű folyosók, vaslépcsők, beugrók, kis teraszok vezetnek minket végig a látnivalókon. Ami nagyrészt - mondjuk ki - nem túl izgalmas, félig lerombolt kis kőfalakat jelent. Kisrészt viszont - s ez az, amiért érdemes betérni ide - csodálatos freskókkal díszített sírkamrákat is, amelyekről ezerhatszáz év távolságából sugárzik valami derű. Ezek tudtak valamit a halálról...
Krisztogramról, Péterről, Kodály kórusról, és a szigorúan bámuló Szent Eukaliptuszról legközelebb. Aludjatok jól.
Kislány túl közelről fényképezve a Cella Septichorában
