A cirkuszosok eljövetele
A Medvehagyma fesztivál szót sem érdemel. A Fringe legtöbb szabadtéri programját elmosta az eső, a tervezett vasárnapi zárt programokra nem jutottam el, mert szavaztam. Azért szombaton láttam egyet s mást.
Kép és film is van.
Hooopppp!
Nagyon vidám például az is, mikor az ember a szombat délelőtti teszkózásból hazatér, és a saját teraszán, a virágzó cseresznyefa alatt zsonglőröket talál, akik csíkos pólóban, kalapban egykerekű bicikliznek, meg főtt tojást, buzogányt dobálnak a jól ismert ragtime zenékre.
(A cirkuszosok nálunk laktak, és próbáltak a szombati Fringe fellépésükre.)
A Jókai téren a kis színpad előtti padok délutánra tele lettek nézőkkel. A solymári Waldorf iskola Zsonglőr Szakköre Robi és Bálint vezetésével táncoltatta a levegőben a palacsintasütőket a „Röppenő serpenyők” című előadásban. Lazák, de koncentráltak voltak - főleg Szebus barátom -, élvezték a játékot, ezért ha le is esett egyszer kétszer valami, az kapta legnagyobb tapsot.
Isten szeme mindent lát
Utána a Simon Balázs vezette Utca-Szak színház adott elő egy igazi Commedia De'l Arte-t, „Magyarország hősei” címmel.
A műfaj szabályainak megfelelően maszkokban, széles gesztusokkal, vásári komédia stílusban játszottak, pompásan szervülve a tér délutáni életébe. A nézők, a művészek, az időjárás együtt csinálták a produkciót. Improvizáltak ha belekiabált egy kisgyerek, közel voltunk egymáshoz, belenéztek a szemünkbe, figyeltek. A szarkasztikus humorú parafrázis nagy hőseink kalandjait vette sorba, s kíméletlenül leszedte a keresztvizet néhányukról.
Szent István Rómába tett látogatása tetszett a legjobban, meg mikor Isten egy irdatlan nagyítóval bizakodva figyelte hangya-magyarjai küzdelmét. Az egésznek – kell-e mondanom – plusz pikáns ízt adott a tény, hogy holnap választunk.
Vasárnap
Akartam még menni roma autentikus zenekarra, meg a punk Volga Rakétára, és Bácsi Gyurka moldvai népzenéjére, de nem jött össze, a szavazás félnapos programmá nőtte ki magát.
És a bánatos eső sem szította a fesztiválhangulatot. A voksolási sorbanállás elől bemenekültünk az Ifjúsági Házba, ahol épp a Keybord Music Color Band játszott. Értelmileg és/vagy testileg sérült zenészek együttese adott elő magyar slágereket, nagy hősiességgel, a Szállj el kismadarat például kifejezetten jól. (Igen, táncoltam és énekeltem rá.)
Mozgásszínházat nem néztem mert - Jozef Nadj darabjainak kivételével - nem tudom dekódolni a kínlódó le-föl futkosást és a repetitív hajmosó mozdulatokat.
Ha valaki látott jót, írja meg. Vagy ha nem jót, azt is.
