Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország*
Nemcsak Baranya, például az Őrség is csodás. Kicsiny fesztivált tartottak Őriszentpéteren Pünkösdkor, s nálam sokkal érdekesebb pécsiek is voltak, mert ezek mindenütt ott vannak. Végre megint egy giccsposzt!
Mi ez az egész?
Tizenhét éve van, én négy éve látogatom az őriszentpéteri Virágzás Napjait. Művészeti és szellemtudományi fesztivál, mondjuk így. Háromnapos állapot, mikor az ember malomból-pajtából átalakított közösségi házban, s a köztük lévő réteken teng-leng a barátaival, ténfereg hol kávéval, hol vörösborral a kézben, diskurál, felhőt bámul, szappanbuborékot fúj gyerekkel, Mozartot hallgat kistemplomban, Apor cimborája zongorajátékát reggel a büfében, mérhetetlen okos emberek előadásait, arról, hogy hogy lehet kibírni a huszonegyedik századot, majd Európa Kiadó koncerten pálinkázik csapatával a koranyári alkonyatban. Ez. (És van, aki hiányzik, nagyon.)
Hely
A Balatonfelvidék, Baranya, és az Őrség tudja legjobban hazánkban a tájból sugárzó derűt.
Ha ezen helyeken van az ember, vagy csak átmegy rajta, azt mondják a lombok, dombok, főleg májusban, hogy nyugi. Nincs baj. (Dehogynincs.) A cumulusok tornyosulnak, Misztikus Mariann szerint csak Pünkösdkor vannak ezek a határozott kontúrú tejszínhab felhők, soha máskor.
Programok, emberek, egyebek
Reggelente félórás zongorakoncert jár a kávé mellé a büfében, majd előadás mindig másról, idén például arról, hogy hol a szabadság mostanában. Majd ókeresztény Jézus ábrázolásokról mesél a téma pécsi kutatója, Heidl György - PFILF, interjú vele a jövő héten -, délután megint Heidl, most a zenéje, koncert az Árpád-kori templomban, Lovasi András - végtelenül rokonszenvesen - és Bognár Szilvia - szívszorítóan - negyedik századi himnuszokat énekel**. (A gyönyörű pécsi csellistát nem tudtam lefotózni a Csinos Nő rovatba, afranc.) Akácillat, dalosmadarak muzsikálnak velük, betolakodnak a nyitott templomajtón. (Giccsfaktor: 10.) Este Kepes mesél, mindegy miről, bármiről. Másik este Víg Mihály Cseh Tamás dalokat énekel, majd Makám, végül Menyhárt Jenő a szabadtéri színpadon. Pálinka, barátok, esteledik. (András komám felhív közben, és közvetíti a telefonba a balatoni fülemüle csattogást, összgiccsfaktor: 10.) S végül ma délben Vukán György döbbenet koncertje a magyarföldi fatemplomban, felette habfelhők, megint. Félisten Víg Mihály tőlem pár méterre a fűben heverve hallgatja. Véletlenül hallja azt is, hogy Parányi Sertéssel torzsalkodok egy napszemüvegeltörési ügyön. Később, szóba elegyedve, nevelési tanácsokat ad, arcán a szokott félmosollyal, azt mondja, nem kell kiabálni a gyerekkel, és nem szabad azon röhögni, hogy a gyerek lehülyéz. (Dehogynem.)
A cumulusok meg közben tovább tornyosulnak a fejem felett.
* A posztcím kapcsán, eszembe jutott a dal, amiről nagyon kevesen tudják, hogy Vincze Zsigmond és Kulinyi Ernő zsidó származású szerzők írták 1922-ben, a Hamburgi menyasszony című operett betétdalának. Kulinyi Ernő munkaszolgálatosként halt meg az internáló tábor felé menet, 1945 februárjában.
**Silány minőségű mobiltelefonos felvétel a koncertről, bocs. De még így is szép.
