Arcok - Weiszmüller Bernát, férfi szabó
Két éve kerülöm gyalog, kocsival Ágoston téri műhelyét. Kincskereső Kisködmönös melankóliára számítottam, ehelyett élénk, tengerkék szemeket, hetvenhat jó év történetét, és a boldog élet titkát kaptam. Sváb.
Reggeltől délig varr az üzletben, két óra ebédszünet - egy kis ledőlés evés után, gondolom - majd megint dolgozik este hatig. Kézzel, varrógéppel varrja az egyedi öltönyöket itt egy ritmusban, huszonhét éve. Januári délután világít ki a lámpája a bánatos utcára, a gép fölé hajol, varr, varr. (A kanyarban lassítani kell, mindig esett rá egy pillantás, ott van, tehát a dolgok rendben mennek.) Egyedülálló jelenség. Erre mások is rájöttek, műhelye fala a róla készült újságcikkekkel van kitapétázva.
Olasz nevű községből származik. Neki is, feleségének is minden felmenője sváb. Hétfőtől péntekig dolgozik Pécsett, hétvégére hazamegy Olaszba, - ami húsz kilométerre van Bogád felé -, feleség, gyerekek, unokák, hatan ülik körül az asztalt hétvégente.
(A bableves a kedvence.)
1983-ban lett önálló, akkor jött el a szövetkezetből azóta ez az üzlete. Rengeteg visszatérő vendége van, "az olcsó a drágább, a kínai ruhák soha nem olyanok, mint a méretes szabóság", mondja. (De nem ám.)
Hetvenhat évéből tizenötöt letagadhat, azt mondja a rendes élet - nem dohányzik, alkohol csak hétvégén, hosszú, kiegyensúlyozott házasság, sok munka, jókedv - a titka sima homlokának. Szereti csinálni, amit csinál. Csillog a szeme.
(Szindbád irígykedve figyeli. Kezében cigi, Calvados. A szél kedvező, a horgonyt húzzátok fel. A Salamon szigeteket kerülve eszébe jut Weiszmüller Bernát, aki varr Pécsett, az Ágoston téren. Hetvenhat évesen milyen lesz a tekintetetem? És szeptemberben, milyen? - kérdezi.)
Munka közben
Credo
