Pécsi terecske

A Széchenyi tér is eléggé, de leginkább a Jókai tér mediterrán érzetű, jellegű. Egy Goldoni darab szereplője mindjárt lekiabál nekem az egyik ablakból: Hey Catarina bella mia, basta!

 

A főtér persze nem olyan mint ideális esetben lehetett volna, túl kevés a növény, a burkolókő túl fehér, vakít, a szökőkút viszont nagy ötlet volt.

 

Nem tudom, hogy amikor prezentálták az öltönyös mérnökök a terveket, hogy aszongya  „és akkor itt egy lakosságbarát szökőkút lesz a Városháza ablakai alatt, ahol fénnyel, vízzel játszhatnak a gyermekek a kánikulában”, szóval akkor látták-e a rajzon a bugyis cigány (és nem cigány) purdékat, akik az oly sok filmből ismert tűzcsapos-fröcskölős-nyári-harlemi hangulatot teremtik meg délutánonként dr. Páva irodája alatt.  

 

Megszűnt a téren átmenő autóutóforgalom, ami szintén pazar gondolat volt. A sarki kávéház és a cukrászda terasza kifolyt középre, onnan lehet jóbarátok és frappé mellől diskurálva nézni a sivalkodó kölykeinket, bámulni toronyórát, Dzsámit, embereket. Olasz kisváros, mondja Csabi kisimult arccal. Filmsztárarcú barátnőm mosolyogva kortyol. Most jó. Lassan az estébe fordulunk, menjünk, kezdődik a meccs.