A Kövér Ellenőr autópályanézőbe megy

Mint jégnézőbe menni, legalább akkora mulatság. Egy márciusi reggelen, VIP Passzokkal, és munkavédelmi sisakokkal felszerelve, végighajtottunk a Független Mérnök - volt Műszaki Ellenőr - szolgálati kocsijával az üres, itt -ott még épülő M6-os autópályán Pécstől Szekszárdig.
Préri, csend, sár, sas, alagút. Március 31-én átadják.

Döbröginé kikocsizik

Ennek a köszönhetem pécsi létem, mert ezt Ő - is - építi, ezért vagyunk itt majd két éve.
Érdekes végigmenni egy úton, egy Új Úton valakivel, aki ért az útépítéshez. Már az első tíz kilométeren tisztázzuk a dilatáció, a völgyhíd, a betontanszék definícióját.
Az út végig autópályaszerű, egy két szakaszon még burkolatjelet festenek, rézsűizét építenek, vadvédő korlátot szerelnek fel a Szabolcsból hozott melósok. Míg elhajtunk előttük hatlovas hintónkon, úgy érzem magam mint Döbröginé. A F. Mérnök nagy tisztelettel beszél róluk, érzékletesen ecseteli, milyen csinálni ezt mínusz 10, illetve plusz 35 fokban. 

Adatok, pletyka, sas

A leghosszabb egyszerre épülő autópályaszakaszon vagyunk - vagyis eddig hazánkban még nem építettek egyszerre ekkora távot -, a kettes szakasszal együtt százötven kilométer lesz, példa nélküli, mondja büszkén a F. M. (Szerinte a Dunaújváros és Szekszárd közötti un. kettes szakaszt képtelenség befejezni a hónap végéig, tehát áprilisban még NEM lehet majd leveretni Budapestről Pécsre két óra alatt.) Egymilliárd eurós beruházás, szintén példa nélküli.
Megállunk az út közepén. Soha nem tapasztalt izgalom: egy üres autópálya közepén sétálunk, vadonatúj, most csomagolták ki, egy két építőcéges kocsi koptatta még csak eddig.
A koratavaszi nap süt, süvít a szél, road movie van, és mint egy Oliver Stone filmben, nem hiszem el, de igaz, egy kurva nagy sas köröz fent a fejünk felett, lustán, lassan. (Wow - mondaná Gyöngy barátom a pillanatra.)

Azok a bizonyos alagutak

Később a sokat vitatott alagutakhoz érünk, négy van belőlük. A F. Mérnök arra a kérdésre, hogy akkor most kellettek ezek ide vagy nem, azt válaszolta, hogy ezt nehéz megítélni, sok szempontot kell figyelembe venni, az biztos, hogy ha arrébb viszik a nyomvonalat, az drágább lett volna, ám ha kivájták volna azokat a dombokat az egyrészt nem biztos hogy olcsóbb lett volna, másrészt nagyon csúnya tájsebet okozott volna. Így viszont a szép táj megmaradt, kellemesen megy át az alagút a dombocskákon. (Valóban, engem Középfölde illusztrációkra emlékeztet egyébként.)
Az alagútélménytől transzba esem, és egy misztikus hangtól vezérelve egy ősmagyar s egyben keresztény áldással megszentelem az "A" jelzésű átjárót, médiumként közvetítve ég és föld között.
De csúnyán csinálták ezt meg! - riaszt fel révületemből bosszúsan vezetőm, egy megfelelően, de nem tökéletesen épített szakaszon az alagutak után, kiderül az a baja, hogy van benne egy, humán végzettségű ember számára érzékelhetetlen törésvonal. (Ő a József Attila-i Ne légy szeles szellemében szeret dolgozni. Bámulat.)
Azt mondja nekem, és csillog a szeme közben, hogy az igazán nagy szám az utak kialakítása, és az alagútkotrás volt, amikor soha nem látott méretű, irdatlan gépek zakatoltak itt, sokemeletes ház méretű kotródózerek holdbeli tájat egyengettek hónapokig, mint első pionyírok. Az volt a szép idő, mondja ábrándozva.
Meghív egy ebédre Szekszárdon a kiváló Bodri Halásztanyába, sokat nevetünk, s utána visszajövünk.

Vigyázz magadra, és másra is ha erre jársz

Mit is kívánjak, ide a végére? Pesten ülj be a kocsidba, vedd fel a dögös napszemüveged és azt a mosolyod, tudod te jól, hogy melyiket, üljön melletted az a Valaki, tekerd fel a rakenrollt, és a reggeli súrlófényekben nyomassátok le Pécsre, gyorshajtás és karcolás nélkül.

Carpe Diem, Angyalszemű, csak egyszer élünk.

Címkék: utca ekf életképek

Addig is

Egy kis konc a nagy falatokig!

Izzanak a billentyűk, már írom, hogy voltam autópályanézőben, meg máshol is, írom, csak a fotóalbummal kell szarozni kicsit. Addig is, ezt ma fotóztam jártamban-keltemben...
Bírom a pécsieket!

Címkék: utca

Pécsi nők: Viki

Megint a Trafikban!

Viki nem pécsi, de itt él, ír nemzetiségű. Bűbáj, ahogy magyarul beszél, nagyon csinos, üdítő jelenség. A hajszíne -nem látszik jól a képen - csodás, természetes, aranyban játszó vörös, aminek  a fülbevaló aranyszíne alámuzsikál.  (Hú, de szépet írtam! :)

Címkék: nők

Helyek - A Cella Septichora II.

Folytassuk sétánkat a Cella Septichorában! - hallom belül Végvári Tamás hangját. Oké Tamás, folytassuk. Az ikonkiállításról legközelebb, most arcokról.
 

Szóval, a Péter-Pál sírkamránál tartottunk

Remekül oldották meg az építészek, mert ugyan csak üvegen keresztül láthatjuk, ám kacskaringós csigalépcsőkön dobogva le és föl, három szintből. Kétemeletes az eredeti épület, volt föld feletti, és föld alatti része is, ahova külön lejárat vezetett, csakúgy mint most.
A sírkamra alá megyünk, és a padlószintből nézünk felfelé a lényegre, a csodadologra, a teljes belső falfelületet borító, ma már persze hiányos, sérült freskóra.

Noé meg a többiek

Az egyik oldalon Péter és Pál apostol mutat a köztük lévő Krisztorgramra, az ókereszténység legfontosabb szimbólumára. Akkoriban még nem lehetett Krisztust emberként ábrázolni, színről színre. Ez a jel a feltárások során sokszor felbukkant, hol freskón, hol bronz - feltehetőleg - lámpadísz képében, s ez lett az egész látogatóközpont szimbóluma. Egy körben Krisztus nevének első két betűje görögül, valamint az Alfa és az Omega betű. Gyönyörű. A nyugati falra a gyermek Jézus Máriával, és Noé került. A déli sarokfal freskóin Jónás története és a bűnbeesés látható, a köztük lévő kép sajnos elpusztult, de! Épen maradt egy kis töredéke melyből, és a képi környezetből következtetni lehet arra, hogy mi volt ide festve. Legalábbis Heidl György, a téma szakértője egyszer Őriszentpéteren egy előadáson következtetett, annyira izgalmasan, és érdekesen, hogy szájtátva hallgattuk.

Arcok a mennyezeten

A mennyezeten gazdag növényi - levelek, virágok - és állati - pávák, galambok -  motívumok között négy ember portréja látható. Nem tudni kik ők. Magabiztosan néznek a szemünkbe. Pompei, római katakombákban láthatóak hasonlóan élethű arcképek: nyugodtan figyelnek minket a fekete szemű, csigás hajú nők és férfiak.
Borzongatóan csodálatos, hogy tudom, tényleg ilyen volt az arcuk ezerhatszáz éve, hogy tudom, már poruk sincs a bolygón, és lám, mégis itt vannak, néznek rám. Megtisztelve érzem magam, hogy láthatom őket. Habár sírkamrában nézelődünk, semmi nyomasztó, szomorú nincs a helyben. A freskó élénk színei gazdagon ragyognak még ma is. Megnyugtató, derűs hely.
Ne féljetek! - mondja egy hang, szinte hallom.

Címkék: kultúra helyek

Március

A város és lakói persze bedőltek a tavasz-trükknek.

Ma, mintha egy gyerekeknek rajzolt falinaptárban lapoztunk volna egyet, hipp-hopp tavasz lett. Napsütés, a gimnazisták már térdnadrágban, a Király utca fénylett, és igen, olyan volt a levegő illata. Na, felvettem a libbenős szoknyámat, besepertem azokat a tekinteteket, amiket akartam és bementem az Árkádba.
A hangszórókból a Mrs. Robinson szólt Simon & Garfunkeltől, és ebből rögtön rájöttem, hogy a valóság az, hogy tíz évvel vagyok öregebb a mai jókedvemnél. Meghökkentő.
Nem baj. Jesus loves me more, than I will know, whow, whow, whow - ahogy a fiúk éneklik, mondjuk úgy, hogy érdekes frizurával.

Címkék: utca életképek

Első - utolsó: Rudolf Steiner: Hogyan juthat az ember a magasabb világokról való megismeréshez?

Dr. Rudolf Steiner filozófus, szellemtudós a beavatás fokairól, a megvilágosodásról, annak hatásairól, és a titkos iskolázás feltételeiről ír ebben a könyvében.

Első: Minden emberben szunnyadnak olyan képességek, melyek által ismeretet szerezhet magának a magasabb világokról.

.......................................................................................................................

Utolsó: E feladat kezdettől fogva olyan természetű, hogy a tanítványt mindaddig távol tartja a föld feletti világtól, amíg az nem az odaadó, közös munkálkodás akaratával lép be oda.

Rudolf Steiner

Címkék: első utolsó

Helyek - A Cella Septichora I.

Dacára turistariasztó nevének - Cella Septichora Látogató Központ - nagyon jó hely. Itt pontosan ezerhatszáz éve nem történik semmi, illetve de, de most csak a múltról.

A tér

A pécsi Sétatér pazar találmány, egy igazi promenád, amely derűs városérzést ad: hatalmas gesztenyefasor, lejjebb szökőkút, a csak jóidőben üzemelő kioszk terasza, a Székesegyház, szemben a Csontváry Múzeum. (Amikor itt végigsétálok, látom a száz évvel ezelőtti csinos K und K tiszteket, a fák alatt csoportba verődve cigarettáznak, májusi nap pöttyözi a sötétkék egyenruhákat, a nők pasztellszínű ruhákban lassan vonulnak előttük, villogtatják rájuk a szemüket a csipkés kis napernyők alól, isznak egy sorbet-t a kioszknál, valaki csengő hangon nagyot kacag, este bál lesz a kaszinóban .... Állj, állj, vissza a témához.)

Azok a boldog, szép napok

A Cella Septichora az egész belváros alatt húzódó negyedik századi ókeresztény temetőrendszer egy darabja. (Más helyeken is vannak sírok, például az Apáca utcában, vagy a szökőkút mellett.) Sophiane volt a neve annak a II. században alapított városnak, amely felett a mostani Pécs terpeszkedik. A negyedik században a keresztények már túl voltak a coming out-on, akkor már nem dobták sós kútba azt, aki Jézus követője volt. (És még ők sem dobták azt, aki nem.) Jelentős keresztény kolónia élte a  - szerintem - kellemes ókorvégi napokat itt, Sophiane-ban is. Amikor pedig a Gomböntő oly kiszámíthatatlan és alapvetően érthetetlen módon végett vetett a heverészős - ökörsütős szőlőevésnek, akkor a corpus-t a közösség szarkofágba tette, s azt kisebb- nagyobb építményekben helyezte el.

Most

A XVIII. századtól kezdve egészen napjainkig találták sorra a sírrendszereket, épületeket, és 2008-ban megnyílt a látogató központ.
S habár egy temetőbe jövünk ha kifizetjük a borsos belépőjegyet, a Sétatér jó hangulata nem hagy el minket. Izgalmasan, érdekesen építették meg a látogató központot. A gyerekek nagy örömére labirintusszerű folyosók, vaslépcsők, beugrók, kis teraszok vezetnek minket végig a látnivalókon. Ami nagyrészt - mondjuk ki - nem túl izgalmas, félig lerombolt kis kőfalakat jelent. Kisrészt viszont - s ez az, amiért érdemes betérni ide -  csodálatos freskókkal díszített sírkamrákat is, amelyekről ezerhatszáz év távolságából sugárzik valami derű. Ezek  tudtak valamit a halálról...

Krisztogramról, Péterről, Kodály kórusról, és a szigorúan bámuló Szent Eukaliptuszról legközelebb. Aludjatok jól.

 Kislány túl közelről fényképezve a Cella Septichorában

Címkék: kultúra helyek