Hétfőn délután demonstráltak a közalkalmazottak a Széchenyi tér sarkán. Vigyázz! A blog eddigi legdemagógabb bejegyzése következik!
Úgy kétszáz ember állt szónokkal, hangosítással, táblákkal a Széchenyi tér sarkán hétfőn délután. Közalkalmazottak. A cafeteria juttatásukért tüntettek, pontosabban azért, hogy a pécsi Önkormányzat kompenzálja hogy a kormány januártól ÁFÁ-val terheli ezt a juttatást. A kormány, ha akarja visszavonja ezt a rendeletet. De nem akarja. Az Önkormányzat ha akarja, kárpótolhatja őket, 90 millió forintról van szó. De nem akarja. Egymásra mutogatnak: oldja meg a másik ezt a gondot. Azt mondta nekem valaki kicsit nevetve, miközben a jattal együtt hatötvenes caffe latte-jét kevergette a budai bevásárlóközpont kávézójában: "Ugyan, az hihetetlen, hogy valakinek évi húszezer forint kiesése számít!"
Súlyos, durva demagógia jön!
Bazmeg, igen, vannak emberek akiknek ez számít. Bazmeg, havi 70 ezret keresnek, kábé. Bazmeg, ennyiért tanítók, óvónők, bölcsisnénik, ápolók, gondozók. Bazmeg, ennyi pénzért pelenkázzák a gyereked az oviban, vagy az anyádat az otthonban. Bazmeg, ennyi pénzért vág fát a nagymamádnak ha fázik, és ennyiért fogja a kezét, ha haldoklik. Bazmeg, ennyi pénzért tanítják írni a gyereked. Bazmeg, tudod mennyi 90 millió forint egy megyei jogú város költségvetésében? Bazmeg, - és most a csúcsdemagógia - az Audiból tényleg nehéz elhinni hogy van, akinek havi 1800 forint számít, de képzeld darling, ez a valóság! Na most mit szólsz, mik vannak?
Ma ütött meg először igazán, hogy nemsokára el kell innen menni. Még néhány hónap. Annyi mindent kell még megírnom, dúskálok a kincsekben: rengeteg embert, helyet, programot. Jönnnek már, közelednek a szürkekalapos, szürkeruhás emberek, a hamut már látom itt-ott. Többször fogok írni.
Update! Pécsi olvasók máris írtak a sajátjaikról, olyan jók, hogy kommentből posztba tettem.
Minden falunak, városnak vannak őrültjei. Mármint szabadon kószáló igazi flepnisei, nem az olyan általános hülye mint mondjuk én, hanem olyan, aki tényleg volt már bezárva. Lássuk kik ők Pécsen.
A Tettye Boszorkánya
Egészen furcsa jelenség: vékony, ötven körüli nő, aki bámulatos kreativitással, egyéni ízléssel öltözik fel. Például: fekete, bő szoknya lobog körülötte, hozzá fekete garbót, fekete magasszárú, fűzős cipőt vesz. Mindehhez a fejét beköti egy nagyon színes kendővel, és a kezében kinyitva, napernyőként tart egy citromsárga esernyőt. Arcán smink. Jár az utcán, kezében kerek kistükör, megáll a robogó aututósor mellett, és a kistükörrel a napot rájuk villogtatja. Ordít. Dühös az autókra. Energikus léptekkel siet, szinte rohan, majd hirtelen rákiállt egy szembejövőre, megijeszti. Azt hallottam, egy autóbalesetben elvesztett valakit, azért bolondult meg.
Roterüben élményei vele, és mással: "ahogy van az ijesztegető nő, ésköszönöm neki, ha őnem felejt, és riogatja az autósokat, hogy ne rohanjanak fölöslegesen, de láttem egyszer, amikor egy gyalogost ijesztett meg előttem a járdán minden ok nélkül, na ezt én nemakarommagamnak A kispénzpasi meg a legaktívabb mifelénk, de vannak a városban szentek is, mint például a virágárusember a kórháztéren, a mindennapi csodaember, aki mindenkit ismer-felismer, és köszönt, ő felelős azért hogy az ember tudja, hogy él többszázszor köszönti naponta az embereket az édes kedves, csak vissza kellinteni
és nem az számít, hogy az ember be volt e zárva, mert mindannyian voltunk már bezárva-zárkózva, hanem, hogy kijönni a bezártságból, és benn-kinn kinn benn lenni ők kinn és benn is vannak,kintről látszik, bent milyenek, jelek a világban amikor olyant mondok, ahogyan ők vannak,na akkor gondolom azt, hogy valamit egyértelműen fel.ismerek a világban különben behennáutam a hajamat, és jön a tavasz, mármármármár érzem"
A Holokauszt Néni
Két nagy bőrönddel járja a várost, nagyon idős. Néha egy-egy kávéház teraszon megpihen, persze nem fogyaszt semmit, ha jófej a vendéglős, hagyja. Azt beszélik, megjárta Auschwitz-ot, elvesztette a családját a Holokausztban, azóta mindig készen áll, összepakolt cuccal elindul otthonából reggel, jön-megy, de mindig a két nagy cuccal, ha esetleg megint vinnék a táborba... ("Uraim, mehetünk. Melyik peronról indul a vonat?")
A Szívtáskás Ember
Nagykabátját kötél fogja össze, sapka, mackónadrág. Áll a Király utca közepén, darál egy szöveget, szinte énekel, kántál. Csak egy forintot, csak kicsi pénzt, kicsi pénzt, csak kicsit! -ezt. Egyszer végignéztem hogy egy zsivány, aki ismeri őt, szépen kicsalta tőle az összetarhált pénzt. A kabát felett van egy szív alakú piros táskája.
Emese
Őt még nem láttam, csak pécsiek meséltek róla, hogy tényleg Emese a neve. Elment a gyógyszertárba, a fejére mutatott, lángok táncoltak az ujjain, ahogy azt a róla szóló Kispál és a Borz dal is elmeséli.
A Félelmetes Fiú
Széparcú cigányfiú tarhál a Széchenyi tér sarkán. Ha neki nem tetsző szavakkal hárítom el, közelebb lép és még közelebb, már bent van a személyes teremben, már szinte az intimben is. Nem csinál semmit, csak néz. Úgy néz rám mint a kobra az egérre, nem tudom levenni a szemem róla. Rettegek. Mert azt látom a szemében - fényes nappal van, a város főterén állunk - hogy itt és most meg tudna ölni, csak épp most nem akar. Fekete, mély őrület van a tekintetében.
igig is írt a saját diliseiről: Van egy hajléktalan csóka, aki hatalmas fekete Dzsokijúing kalapot visel és a vele szembejövő fiatal pároknak a megtisztelő "miniszterelnök úr" és "a kisasszony szebb mint Pokrivtsák Mónika" megszólítással köszönti, majd kér egy százast borra. Lelőhelye a Rókus utca-Ifjúság utca környéke.
Ja és a perecárus volt a legnagyobb arc, de kitiltották a Széchenyi térről, mondván rontja a városképet, meg nem ad számlát, pedig rajongói klubja is volt.
Ha valaki többet tud róluk, írja meg kérem e-mailben vagy kommentben. Vagy ha van saját pécsi őrültje, azt is.
Most hallottam közeli forrásból, asztalszomszédomtól az X étteremben. Nincs kép hozzá. Próbáljuk meg Subbha stílusban.
Ki az a nagyon-akthuális-pécsi-project vezető aki autóbalesetet okozott a minap? Aki gyorshajtás miatt rendre összetör havonta egy állami autót? Aki a mostani karambolnál, - ahol ő volt ismét a hibás - a könnyű és súlyos sérülést szenvedett utasait nem látta el míg kiértek a mentők, hanem megyeszerte mindenható apját hívta, hogy mit tegyen? Aki letagadta utasai sérüléseit a kiérkező rendőröknek, és azt állította semmi bajuk?
Akinek az egyik utasa az ütközés után, egyedül, sérült csigolyával mászott ki négykézláb az autóból, míg a főhősünk - kinek egy ujja törött el, más baja nem lett - üvöltve telefonált fűnek-fának a kocsi mellett állva, hogy mossák ki a szarból?
It's totally hush-hush - ahogy Tünctől tanultam a minap.
Nem kell ide sem obszcén, sem vicces cím: elég abszurd ez így magában is. Arra jártam, megnéztem hogy megy ez. Érdekesen.
Petőfi, Vasvári, Jókai
Munkaügyben vetődtem oda. Amikor megérkeztem, már tartott a közgyűlés, a karzatra kellett felmennem. Márciusi ifjúnak éreztem magam a sajtó képviseletében, az első negyedórában sűrű flashback-jeim voltak forradalmas régi magyar filmekből, nagy vágyat éreztem, hogy fehér, nagy galléros ingben tüzesen lekiabáljak a képviselő uraknak: Abcúg! vagy: Úgy van! ... de valahogy nem így jött ki a lépés.
Délelőtti események
A napirend előtti felszólalásokat morzsolták, a sok öltönyös közül az egyik egyenes vonalú egyenletes hangon beszélt ülve a mikrofonjába. A hangulat egyébként oldott, otthonos volt, olyan vasárnap délutáni, ebéd utáni fíling, habár péntek reggel volt. Senki nem figyelt a felszólalóra. Zacskóból kiflit ettek, unatkoztak, sutyorogtak, ki be járkáltak, a laptop-jaikon az Indexet, meg autós oldalakat nézegettek. (Pornót és ezt a blogot sajnos nem.)
A porondmester és a többiek
Páva Zsolt, a polgármester - Csőgatya Sára gyerekem szerint a porondmester - két zászló metszéspontjában ült középen, ő volt az egyetlen, aki figyelemmel kísérte a beszédet. Mint egy gondterhelt király, kicsit szomorúan nézett minden szót kérőre, fejét a kezébe hajtotta, látszott rajta hogy fáradt, hogy nyomja a vállát a cucc. Az arca, meg az alkata is olyan királyos egyébként, a szó jó értelmében. Csírázó rokonszenvemet azonnal legyilkolta mellémhuppanó új pécsi ismerősöm, aki suttogva - és nagy élvezettel - elmesélte, hogy ki melyik bizottságból vesz fel a semmiért vagyonokat, hogy ki mivel korrumpálható, és végülis, hogy mindegyik szarfej. A Páva is. Kár.
Retorikában egy, csak egy legény volt jártas, Nagy Bertalan, a Maszop frakcióvezetője, ő renitens módon nem viselt nyakkendőt, fiatal volt, élvezetesen és papír nélkül beszélt, viccelt is, kétségtelen volt valami szexis benne - hát a felhozatalhoz képest, ugye.
Tetszett, hogy változatos módon zúzták egymást, ahogy reagáltak a másik felszólalására, és az is klassz volt, hogy olyan előzékenyen, az etikettet megtartva zajlott az egész: "megadom a szót, köszönöm a szót polgármester úr". Majd ezek után az finom alázás.
A szünet és utána
Szünet. Na erre mindenki felélénkült, alig várták, kimentek enni meg cigizni, lementem én is közéjük. Beszéltem is néhánnyal, elővettem a túlkoros Briget Jones imídzst, bejött, előzékenyek voltak, kedvesek.
A szünet után a 2009-es és a 2010-es éves költségvetést tárgyalták. A Legnagyobb Magyar egy festményről figyelte őket, az Öltönyösök Népét.
A rövid interjúból, amit később készítettem egyikükkel, az derült ki, hogy egy politikus közelről olyan.... milyen is... Olyan sima. Simabeszédű, simatekintetű, simalétű. (Munkaidőben legalábbis.)
Az ebédszünet alatt távoztam, és lefelé menet a gyönyörű lépcsőházban fotóztam. Ekkor, ekkor!!! Az egyik kanyarból hirtelen előbukkant a király - Páva Zsolt - és azt mondta nekem, - fáradtan a szemembe nézve, udvariasan - hogy: "Csókolom!" Erre én nem abcúgoztam, és nem kértem számon rajta az egész siralmas EKF megnyitót, ó nem, hanem azt mondtam - a váratlan találkozás tényétől vidáman és élénken, nem vádlón, ahogy terveztem -, hogy: "Jó napot kívánok!"
Már magam is unom ezeket a fíling- melankolikus bejegyzéseit a blognak. Hetek óta el akarok menni a Cella Septichora-ba az ikonkiállításra - EKF program -, hogy legyen már valami kultúra. Holnap megyek. Addig is megint egy csajos poszt, sokáig nem lesz ilyen. Pécs is van benne.
04 óra: Arra riadok, hogy a Környezetvédő Szakember mondata dobog a fejemben. Új munkára pályázok, ehhez interjút kell vele csinálnom, felhívtam időpontot kérni, adott, majd megkérdezte: Jó, de mi a kérdés? Nem tudom, jaj minden kiment a fejemből...
04:30: Kuglófot csinálok, mert Csőgatya Sára gyerekemnek farsangja van, ezt kérte. Közben e-mailt írok egy másik interjú ügyében. Műszaki Ellenőr társam kiküldetésen van, egyedül vagyok. A másik munkahelyre a cikk befejezése.
07:00: Interneten kétségbeesett utolsó perces utánanézése a mai interjútémának. Rettegés. Csőgatya Sárát elviszi Csodás Szomszédasszony a saját lányával.
07:30: Parányi Sertés gyerekem reggelét kiszolgálom. Közben összepakolok mindent a farsangra, arcfestéket és jelmezt, és váltócipőt, jaj.
08:00: Telefonálok munkaügyben, közben P. Sertés bekakil, a kaki kiesik a pizsamájából, szétkenődik a fürdőszobában. Telefonálás közben törlöm fel. Gyerek kiganajozása. Kuglófhoz nem nyúlni!
09:00: Mély, sötét pánik. Mennem kell a farsangra, zuhanyozni, arcot építeni, gondolatot összeszedni az interjúra.
09:15: Le kéne inni magam delírium tremensre, talán az lenne a legjobb.
09:16: Nem, ez nem jó ötlet.
10:00: Türelmes, majd hisztérikus könyörgés, hogy üljünk be a kocsiba.
10:30: Millió kislány festése a farsangra az iskolában. Egy Batman és egy Jedi lovag véletlenül lelöki és rálép az Estée Lauder pirosítómra. Azt mondja a szám egy Waldorf anya nyájas, szeretetteli stílusában, hogy: Semmi baj! Közben egy szekercével szeretnék mindenkit széthasogatni.
11:00: Rájövök, hogy a másik cikket át kell írni, mert így szar. Ma van a határidő, na majd este.
11:30: Kimenekülök telefonálni 200 üvöltő boszorkány, királylány, Spiderman közül, mert rá kell vennem egy Erdészt is egy interjúra. Sikerül.
12:00: Parányi Sertés jó tekintetének elkapása.
14:00: Gyerekek lepasszolva Csodamarinak, na egy tea. Fáj a gyomrom. Másik cikk továbbírása, e-mailek.
15:00: Döbbenetes módon pontos érkezés az interjúra. A Szakembernek feltárom siralmas helyzetem. Kedvesen nevet.
15:30: Figyelek. Szakember segít, nagyon jófej. Van egy pár másodperces szünet egy válasz és egy kérdés között, és abban.... Jó a tekintete. A bennem lévő Tekintetvámpír enni kap.
16:45: Tescoba beugrás bevásárolni, este megyek az Angélához a közösségi rádiójukba vendégnek, oda vörösbor kell. Összefutás egy kedves Pécsivel. Nagyon jó a tekintete. Beszélgetés a prérifarkasokról. Tekintettankolás.
18:30: Élő rádióműsor az Angélával meg az Ádámmal, ez már a habostorta! Mivel nem ettem semmit egész nap, egy pohár vörösbortól becsípés. Beszélgetés szerelemről, halálról, Pécsről.
20:30: A rádió melletti közösségi házban a Művészeti Karok jelmezbálja kezdődik. Fényképezés és filmezés a blognak az eseményről.
21:30: Az összes farsangi kép letörlése a gépemről egy véletlen mozdulattal. Durva káromkodás.
22:00: Nem találom a pénztárcám. Kártyaletiltás?
22:10: Pénztárca megvan. Lelkiismerfurdalás, hogy rossz anya vagyok.
22:30: Fiatal és szép emberek mulatnak. Kafa. Meghallom, hogy valaki az egyik volt pasimról beszél, ismeri. Bölcs hümmögés.
00:25: Taxizás az Angéláékkal, a taxisofőr kurvaéletezik, mert kiborul az Angélának egy kis dohánya az ülésre. Szorongás.
01:00: Haza. A pultnál ülve azon gondolkodás, hogy mekkora egy lúzer vagyok.
A Járdarozsda zenekarra éledezik, kezdődik a buli a Művészeti Karok farsangján, az Istenkúti Közösségi Házban.
Kolompár Pista:
szeretnem kiegészíteni ezt a legjobb indulattal is csak szegényesnek nevezhető felhozatalt!
tehát... (2017.06.28. 10:00)Szleng
ropoly:
A Pénisz becenevű hosszú szőke hajú szipósra emlékszik még valaki, esetleg tud róla valamit? (2016.11.16. 20:11)Pécs bolondjai
Andi1234:
Húha, akkor én ezek szerint nem ismerem a szülővárosom anyanyelvét... Itthol-t én inkább a nyírség... (2013.09.12. 10:17)Szleng
lemúr in lamúr:
Ne ítélj elsőre! Csokító - finom és ronda.
Az Eperkirálynő a Csarnokkal szembeni tizesben (tízeme... (2010.09.20. 10:12)Helyek - a Vásárcsarnok
