Ma gyalog megyünk: a Kisboldogasszony utca

Téli reggelen - de havas és napsütéses legyen az a reggel!- sétáljunk végig rajta. Brueghel beköszön a blogra.

Ha a fent említett körülmények között megyünk végig ezen az utcán, azt fogjuk érezni, ami némely Brueghel képről árad elemi erővel.

Különösebben nem indokolt életöröm - nevezzük így.

Tehát, elindulunk a nevezett utcán, a Böckh János utcából. Ropog a hó, itt nem sóznak, vág a nap, friss, friss, friss minden! Vidám környéken járunk: apró házacskák, parányi kertek, átjárók, mint Szentendre belvárosa vagy tiszta Futrinka utca, mondjuk.
Sehol senki. Vannak régi házak, még nem adták el őket, de már árulják, és vannak felújított házak, előttük este 6-7 milliós dzsip áll, ez az új, trendi környék.

A szívkukás házhoz érünk. Kik ezek? Mire ez a jókedv?! Jobbra és balra, kis, titkos ösvények vezetnek a párhuzamos utcákba, bújj be az egyikbe, ne lássa senki hova mész...

Zsákutcában vagyunk, nincs autó, remek. Felfelé sétálva a Havihegy felé, ha visszafordulunk, előttünk a Tettye városrész, a TV Torony tornya látszik a hegy felett, végre rálátunk a dolgokra.

Süt a nap a hóra. Cica néz. Egy srác siet el mellettünk, azt mondja a telefonba: "...három év felfüggesztettem kaptam, és hozzácsapták még az előző két évem is..." Ez sem halkítja le, miért is tenné, az Allegro non molto-t,  szemben a dombon a Téli vadászat alakjai lépnek ki az erdőből... Öröm.

Címkék: utca életképek tér

Itt van a város, vagytok lakói, neve is van: Budapest

Rég etettem a blogot, bocs, most már megint fogom rendesen, addig is, ez.

Mielőtt visszatérek új kedvesemhez, Pécshez, mutatok egy képet a régiről.
Most, a hétvégén, találkoztam vele. Hmm. Azért jó itt is - néha...

Címkék: budapest életképek

Bajban a Gandhi

Jó cimborám testvére, Derdák Tibor alapította - másokkal együtt - a pécsi romáknak a Gandhi Gimnáziumot. Most, úgy hírlik, bajban van az iskola.

Pécsnek, Baranyának nagy szüksége van pedig rá.

Azt mondta ma nekem valaki itt: "Én szeretem a cigányokat..."

És téged szeretnek a cigányok? És a magyarok?

Címkék: arcok

Arcok: Judit, aki magányosan pezsgőzött a város felett

Pécs legjobb kávéház-kocsmájában cikázik egy vörös nő, nyitott szívvel dobog le és fel a lépcsőkön, ő mindenes, az üzletvezető. Tele van energiával, nem tudom hogy, de mindig lelkes, ragyog. Ő Judit, a Humánpláza-csaj.

Te szegedi vagy. Hogy kerültél Pécsre?

A Robinak, aki ezt az egészet megálmodta, és megcsinálta ide, szóval neki dolgoztam Szegeden egy ruhaboltban. Akartunk még egyet, szétnéztünk a városok között, és Pécsre esett a választás. 2008 májusában határozta el, hogy itt is nyitni akar egy boltot, vagyis turkálót. Augusztusban megnyitott, és hihetetlen sikeres lett, fullra ment, minden propaganda nélkül. Én emiatt jöttem ide. Aztán jött mellé a kávézó és a teaház, és ezt a hármat hívjuk együttes néven Humánplázának. A turkáló a Coolturka, a kávézó a CooltourCafe, a teaház meg a EgzoTee.

Egyszercsak elkezdtél itt élni.

Igen, a magánéleti dolgaim miatt is el akartam távolodni Szegedtől, ideköltöztem, hogy csak a ruhabolttal foglalkozzak. Itt laktam a bolt fölött.

És hogy érezted itt magad eleinte?

Húúú, én alföldi vagyok, és imádom a vizet meg a Tiszát, de egy pillanatig nem gondolkoztam azon, hogy akarok e Pécsen lakni. Persze, hogy akarok! Attól kész vagyok, hogy ferde a házak alapja, olyan ferdén megy a hegyoldalba... imádom.

(Ekkor odalépett az asztalunkhoz egy kedves nő, mint kiderült, dr. Bugyi Edit, Judit fogorvosának asszisztense, aki Judit fogszabályozóját ugrott be megbeszélni, ha már éppen erre járt.)

Na látod ettől is kész vagyok, mennyire jófej már?! Na mikor ideköltöztem, fogtam egy üveg pezsgőt és elindultam felfelé a dombokra. Még nem ismertem senkit, magányos voltam, és felmentem a Tettye felé, és néztem a városra. Tudod egy alföldinek ez nagyon más...

Nem is hiányzott Szeged?

Á, nem. Sajnos nem voltak erősek a gyökereim.

Hogy tetszettek a pécsiek?

Nagyon aranyosak. Nyitottabbak és kreatívabbak mint Szegeden. Habár azt nem szeretem, hogy itt mindenki művész. Kikerülnek a művkarról az egyetemről, és mindenki azonnal művész... Akárhová elmész, akármit csinálsz, olyan találkozások vannak a városban, hogy „hagy mutassam be nagyon kedves festőművész, vagy zeneművész, szobrász, fotóművész barátomat” ez mondjuk sok itt.

A családod pedig Szegeden maradt.

Igen. Van egy nővérem, az adóhivatalban dolgozik, ezt vágod, képzeld el mit kezd azzal, hogy én ilyen ruhákkal foglalkozom, meg hogy ilyen vagyok... Meg Anyuék sem értik. Mondjuk én az egész családomból kilógok...

Van egy erős tűz benned, amihez semmit nem kell csinálnod, mármint nincs szükséged semmilyen tudatmódosítóra ehhez. Reggel, ahogy kinyitod a szemed elkezdesz ezerrel pörögni...

Ja, ilyen vagyok! Képzeld volt itt három hónap, hogy szünetet tartottam ebben a munkában, és elmentem a Kockába dolgozni, és úgy volt, megyek rúdtáncolni valahova, mert rájöttem, hogy nagyon szeretem a testem...

(Itt a tea a torkomon akadt. Húsz nőből egy képes kimondani ezt a mondatot.)

Judit, erre nagyon kevés nő képes, gratulálok! A média, a reklámok, a pornó egy hamis ideát sulykolnak a nőkbe, aminek az a következménye, hogy testképzavarral küzdenek, meg evési zavarokkal, vagy egyszerűen csak nem szeretik a testüket, és emiatt egyébként egyfolytában azzal foglalkoznak, de nem jól, nem megfelelően.

Ááá, én imádom a testem Kata! Úristen tudod milyen szép a derekam? Olyan lendületes az íve, imádom. Megőrülnek érte a csávók!

(Tágra nyílt szemmel bámulok rá, ilyen szépen beszélni nőt magáról még nem hallottam.)

De ez nem olyan régóta van ám... Amióta ide kerültem én olyan szintű tanításokat kapok... Míg pult mögött dolgoztam, megtanultam kezelni a mozdulataimat, megszerettem, hogy nő vagyok. Ha odarakom magam, akkor képben vagyok. Az a jó, ha egy csávó az igazi férfi, egy nő meg igazi nő. Itt a kávézóban nagyon jól meg lehet a dolgokat figyelni... Van például a Háromnegyes Ujjú, az olasz. Ő az alkarjával hódít, mindig fel van hajtva az inge, ő abból indítja a saját pasiságát. Aztán van, aki nagyon szemes. Akinek nem is jó a teste, csak nézni tud nagyon, ilyen például a Blöffös.

Mi a terved? Mit hozzon a jövő?

Hát, ezt akarom csinálni életem végéig. És ennek a helynek, a Humánplázának mennie kell, mert ha már ez sem megy, akkor tényleg világvége van... Ha ez nem fog menni, az Árkád Bevásárlóközpont meg igen... á de ez nem lehet.

Címkék: arcok

Rosszkedvünk tele

Arra ébredtem négykor, hogy a lányra gondolok.

Tegnapelőtt egy lány öngyilkos lett a Tettyén, ahol Pécsen lakom, a Havihegyi sziklánál.
A Krisztus szobortól ugrott le a mélybe. Már kiértek a tűzoltók, már beszélt hozzá a hadnagy, de katatón állapotban volt, indult, nem lehetett itt tartani.
Legyen az útja...

Címkék: rossz

PFILF jelölt

Nesztek, ti telefonon, e-mailben a kevés PFILF miatt engem zaklató nők!
Jelölt még csak, de milyen. (És ezután ismét kultúra, EKF, könyvek!)

Interjút csináltam a Judittal az Arcok rovatba, holnaptól olvasható. A teaházban beszélgettünk ahol dolgozik, ott tett-vett Balázs is, az egyik munkatársa. Amikor néha átment egy darab deszkával, kalapáccsal, ilyesmivel a térben, hát igen, elakadt a szava mindkettőnknek, pedig... ez nem szokásunk. Érthető, nemde?

Címkék: pfilf

A darabolós gyilkos leszopta saját magát

Mint minden blogíró, magam is Index gazdám főoldalára szeretnék kerülni. Ám világos, hogy, "A Szent Margit Iskola Bálja Pécsett" címmel nem fogok. Nézd, lehet hogy a fenti, iszonyat cím alapján véletlenül kiteszik, és akkor sokan olvashatnak egy bájos, derűs, Menzel film-hangulatú pécsi bálról, ahol szülők és tanárok együtt mulattak, pazarul.

A Szent Margit Általános Iskolába jár az egyik gyerekem. Az intézmény római katolikus, Harry Potter hangulatú hatalmas, csodás épület, rendház volt. A szellemiségéről sokat elárul, hogy én nem vagyok katolikus, az apa buddhista, a gyerek még nincs megkeresztelve, s mindezt nem is titkoltuk a beiratkozásnál, de nem jelentett problémát. Az évi rendes Margit bálra most tehát mi is elmentünk a pécsi barátokkal, akiknek öt fia szintén ide jár.
Hát ez akkora muri volt!!!

(Bloggertársam ugyanezt a bulit megírta a saját oldalán: http://ilka.hu/ilkablog/?p=8221)

Entrée

Persze pesti köcsög módjára kis, lenéző finnyoggással mentünk oda, mutatva, hogy nekünk azért nem ez a buliszintünk. A belépés utáni második percben már le is lazultunk ebből a pökhendi önteltségből. Nyolckor már a csinos hölgyek, és az öltönyös pasik ott táncoltak a díszterem parkettjén, összesen kb 150-en voltunk. A büfében alkohol nem volt, így mindenki maga hozta asztaltársaságának kis kosárkában a Coca Colánál ütősebb italokat. A toalettek a dress code-nak megfelelőek voltak, az Angéla piros ruhája mindent vitt, de a többi nőn is csillogós harisnyák, magas sarkak voltak, ahogy kell, bálozunk. De főleg a szemek csillogtak, remek hangulat volt.

Zene

A zenét egyetlen ember nyomta egy szintetizátorról, elég jól, sőt még a hangulati váltásokra is kiválóan ráérzett. Nem terveztem táncolni - persze, majd a Petróleumlámpára égetem magam, hülye vagy? - de meglepődve vettem észre, hogy szinte könnyes szemmel az "Azért vannak a jóbarátok"-ra lassúzok Peták barátommal. (Kérdeztem is tőle: amikor Párizsban száz éve együtt füveztünk meg loptuk a bagettet, gondoltad volna ezt a táncot, cimbora?) Az emberek hol párosával, hol körben táncoltak, ami tovább fokozta a gimnáziumi hangulatot, imádtam.

Műsor

A tanárok műsort adtak. Annyira édesek voltak, hogy a közönség sikoltozott- mondjuk, főleg én meg az Angéla. Tüneményes öniróniával elénekelték a Koós- Hofi macska dalt, négy pasi tanár volt a macska, és ezer női pedagógus a sok egér, farokkal, fülekkel, szürkében. Lazán, élvezettel eltáncoltak egy rendes, profi koreográfiát, bravó. Majd később az alsó tagozatos tanítók - raklapnyi PFILF, lesz külön posztjuk - az egyik által írt, szenzációs "Ó, a napközi" című dalt gitározták, énekelték el. Bendzsi bácsi volt a frontember, a harmadikosok tanítója egyébként, aki Kurt Cobain-t megszégyenítő húzással, vadsággal nyomta a számot, a csávó abszolút Nagyszínpad kategória. A nép, nem túlzás, őrjöngött. (Mondjuk, főleg én meg az Angéla.)

Társaság

Az asztaltársaságunk nagyon raj volt, rengeteget nevettünk, s mivel az Angéla és én is durván dekoltált cuccban voltunk, asszem a harmadik, nem, a negyedik pálinka után egymás mellét kezdtük kielemezni, volt egy tényleg nem erotikus állagtapizás is részünkről, a tekintetem utána az arrébb beszélgető katolikus apákra tévedt, akiknek a monitorán megjelent a homokóra, lefagytak, nyilván az ő tekintetük meg ránk tévedt, hát, lehet hogy ezt nem kellett volna... Egyébként mindenki beszélgetett mindenkivel, meg cikázott, ki s be, volt például, aki a teljesen élethű oroszlán tetkóját mutogatta a karján. (És én erre a bulira finnyogtam előre!)

Abgang

Egy körül zárt a bál. Egy levezető körre még moccantunk a CooltourCafe-ba, de előtte még a visszhangos előcsarnokban elénekeltem a cipősarkamba a "Moon river"-t, zajos sikert aratva vele. A katolikus portás hagyta, sőt mosolygott is kicsit... Az est alatt megint rájöttem hogy ciki ez az "öntelt pesti picsa, de azért jófejvagyok ugye" szerep, meg arra is, hogy teljesen mindegy ki katolikus, ki buddhista, ki zsidó, ki református, ki bármi. Nem ez a lényeg. Ezzel a eredeti gondolattal zárom is a posztot, s habár felláció nem történt - vagy  nem tudunk róla, hopp - a bál szuper volt, most iszom még egy detoxteát.

(Ha nem látod az alábbi képeket, valszeg Google Chrome-mal böngésztél. Válassz mást, azzal bejönnek.) 

Címkék: életképek