PFILF

Jaj, ezek a PFILF-ek!

Amíg a csajok, akiket leszólítok mind készséggel szerepelnek a Jó Nők rovatban, a pasiknak magyarázhatom mi ez az egész, nem értik. Bizalmatlanul néznek rám, elkezdek magyarázkodni, egyre zavarosabban, a végén még hozzáteszem, hogy nem ez a pasizós dumám... És ebből a gödörből már nem tudok kijönni.

De ez a kedves iskolatárs apuka - szintén gyanakodva - megengedte hogy lePFILF-ezzem. (Dehogy le!) A fotó csapnivaló lett, nem vagyok egy Nánási, de azért az átjön, hogy mennyire cukik ezek ketten...

Holnap sokfotós (jófotós) poszt a Pécsi Bálról ahol tegnap voltam, ne menjetek messzire!

Címkék: pfilf

MAGYARNI - az EKF megnyitó

Nem  húzta a fülünkbe Lovasi András a "Csak egy kislány van a világon"-t, kár. Bocs, hosszú a poszt, de cserébe indulatos. Mert elcseszték.  

       
Azt írja Örkény István, hogy már csak pár évet kell kibírni addig, amíg a magyarni ige a világ összes nyelvén valami nagyszerű dolgot fog jelenteni. (Pl. I'm going magyarni - odamenni egy csodás nőhöz, belekarolni, hazavinni stb.) Ez a pár év még nem telt le.

Hat előtt a pécsiek fiesta hangulatban siettek a Széchenyi térre. Színpad a Dzsámi előtt, a tér onnantól lejt lefelé, a Zsolnay kútnál már semmit se látni. Most a tér állapotát hagyjuk, az Alexandra előtt már sár, még átabotában sem tették le a köveket, dagonya. Bajnai Gordon dicséretesen rövid beszéde után jött a műsor. Pécs történetét vették végig a római kortól napjainkig, Káel Csaba rendezte.
 
Mi volt jó?

- a zene általában, mondjuk
- a hangosítás
- hogy vetítettek a Dzsámira
- a gólyalábon, keréken mozgó táncosok
- az árnyjáték jelenet
- hogy bemutatták a helyi nemzetiségiek zenéjét, táncát
- az idő
 
Mi nem volt jó?

- hogy messze, valahol távol a nézőktől volt a színpad
- hogy unásig ismert paneleket vonultattak fel
- hogy a helyi nemzetiségiek jelenlétét pusztán egyetlenegy egy tánccal jelezték, pedig elvileg a "Balkán kapuja" -ként nyílik meg a város idén
- hogy a műsor utolsó harmadára elfogyott a dramaturgiai koncepció, csak a zene és a képek maradtak, kínos időkitöltés volt, fúvószenekar vonulgatásával
- hogy épp ezért a huszadik századi Pécs története megállt Vasarelynél
- a csúcspontnak szánt "Várj míg felkel majd a Nap" - nak a sztárkórusos eléneklése, melynek üzenetértéke teljes melléfogás, mely giccses, avíttas, lejárt egy ilyen megnyitóhoz
- a felemelkedő lufi, ami a Nap akart lenni, melynek felkelésére várunk, várunk mindannyian, de a fekete égbolton csak egy kissebbfajta telihold volt (ezt ki a #&ä@° találta ki gyerekek?!)
- hogy a kurva életbe, semmilyen módon nem szólt a fiatalokhoz, nem volt progresszív, merész, vidám

Hogy csináltam volna én? (a levezető sörözésben fogant hirtelen ötletek)

- az egész teret bejátszottam volna, több kis színpaddal, melyek felváltva, egymásnak válaszolgatva adták volna a cirkuszt
- a Polgármesteri Hivatal épülete kínálja magát, erkélyei vannak, sok, nagy ablaka, ezt kihasználva, ott táncosok, jelenetek, vagy csak vetítés az épületre, vagy zenészek
- a gördülő táncosokkal be a nép közé, le s föl a téren
- kapcsoltam volna Isztambult, a másik idei EKF várost: hela törökök, voltatok már itt, megint együtt vagyunk! - öröm, az Aya Sophia alől integető fekete szemű török tesók
- a fasz tudja, csak egy ötlet: óriásbábokkal Pécs ikonikus alakjainak megjelenítése jól felismerhetően, ráírva akár, Janus, és Zsolnay Vilmos, és Lomb Kató ( hoppá!), és Rátgéber, stb.
- a sokszinű diákváros hangulatának felvillantása képpel, egyetemistákkal, színekkel, nyelvekkel
- a helyi nemzetiségiek bemutatása nem csak egy tánccal, és a végén egy közös tánccal

- a világ legnagyobb sajtos-tejfölös lángosát mint lebegő UFO-t ereszteni a tér fölé, belőle egy lézerpallón kilépkedne közénk Páva Zsolt és Hiller István, akik szolmizációs jelekkel és hangokkal megnyitják az évet
- valahogyan magyarni, azaz kifejezni, hogy " itt vagyunk, magyarok vagyunk, itt a kultúrfőváros és ez jó", de azt nem tudom hogy kéne, mert már mindent prostitualizáltak ez ügyben
- a csúcsponton a Kispál és a 30Y közösen húzza a fülünkbe az általuk írt új EKF dalt

Következtetés

A tervek szerint a magyarni ige még azt is fogja majd jelenteni -a fent írt angolon kívül - hét civilizált nyelven, hogy "ropogós kacsasültet eszem idei uborkasalátával, miközben Yehudi Menuhin a "Csak egy kislányt" húzza a fülembe".  Hát Pista, ez még arrébb van. Puszillak lentről, Pécsről. 

Fent




 

 Lent

Sikkerhedstaendstikker II.

Szilveszter. Hova rohant a kihalt és sötét Szent Mór utcán tizenhárom illető elsején este? És mi ez a rémes szó a címben?

Klasszikus magyar-dán évbúcsúztatót rendeztünk. Kedvünket nem szegte a 31-én bánatosan ömlő eső, együtt főztünk, meg szigszalagoztunk, vagy mi ez, amivel feldíszítjük ilyenkor a lakást, ja, szerpentin, meg gyertyafényes vacsora, meg pezsgőben hibiszkuszvirág, meg buliválogatás CD, tánc, Himnusz, amit már rég ciki énekelni, sőt szinte végighallgatni is, de teszek rá, én éneklem. 

A dánok is hozták a saját szilveszteri dolgaikat, és nagyon jól tették! Sütöttek mandulás süteményt, tüzijátékoztunk, és játszottunk egy dobókockás társasjátékot, ahol különböző, a felismerhetetlenségig becsomagolt tárgyakat nyertünk el egymástól, mint például egy doboz dán gyufát. (Biztonsági gyufa - ezt jelenti a cím.)

Elsején lencse, séta az erdőben, majd este elnéztünk a Humánpláza nevű kocsmába. Hazafelé a gyerekek kezdték a fogócskát, de valahogy a felnőttek is belekeveredtek, és sivalkodva szaladtunk mindannyian az úttesten, egymás vállára ütve a fogót, az ötéves és az ötvenéves is. Jókedvvel. (Bőséggel, :P!) Amikor már a kávéval is majdnem koccintottunk, de tényleg, elindult a mozdulat, akkor tudtuk, hogy ideje befejezni a Szilveszteri Víg Napokat. Skol!

fotó: Király András

Címkék: utca életképek

Pécsi nők - megint egy bombacsaj

A vörös, vidám Andreát, a Trafik nevű helyen spottoltam, a képen nem látszik de a sálja ugyanolyan narancsszínű mint a táskája, és sajnos, sajnos szintén nem látszik, hogy hosszú és karcsú lábai vannak.

De szerencsére azért van, ami látszik! :-)

Címkék: nők

Zsolt és István meghívtak a buliba!

EKF megnyitó vasárnap este, ahol közösen, rituálisan befogadunk egy arcot. Izgalmasan kezdődik...

-Tizenhatezer bont dobtak be a postaládákba! - mondta büszkén a Király utcai bódéban a teaárus nő - Ingyen lesz egy bon-ért egy pohár forraltbor, tessék eljönni!

Naná! Páva Zsolt és Hiller István meghívott engem is, bont is kaptam, ott a helyem.

"Pécs kulturális fővárosként megosztja a világgal kincseit, képviseli Magyarországot, és befogadja Európa és a világ kultúrájának végtelenül sokféle arcát."

A meghívó mintha nem magyarul lenne, egy mondaton belül kétszer van a világ és a kultúra szó, valamint arcot nem szoktunk befogadni - mondaná Bartos Tanárnő. (Vagyis várjál... azért egy ötletem van.)

Na mindegy, elmegyek, megiszom, befogadom, megírom.

Címkék: kultúra ekf

Könyv az EKF-ről

Somlyódy Nóra, a Magyar Narancs újságírója könyvet ír az EKF előzményeiről.

A 2005-ös pályázatnyeréstől kezdve nyomon követte az előkészítést, s próbálja átlátni azt a zűrzavart, mely az indulás óta körülveszi a project-et. A pályázatnyerés hátterére, a kormányzat és a pécsi önkormányzat közötti egyezségekre, az elszalasztott lehetőségek kérdéseire remélhetőleg talál választ, és bátorsága is lesz azt megírni. (Nyilván lesz.) Már most látható, hogy a hőn áhított kulturális léptékváltás, az európai hírű egész éves nagyszabású fesztivál nem fog megvalósulni, Pécs nem lesz a "Balkán kapuja", most még nem, ettől nem. A sűrű polgármesterváltások, a Hungarofest Kht. beszállása, a civil szféra kipenderítése, a kulcsberuházások kivitelezői és a megbízó között feszülő ellentét, a minisztérium kezének erős szorítása mind-mind benne lesz.

Áprilisban jelenik meg. Még hallunk róla.

Somlyódy Nóra

Címkék: kultúra ekf

Sikkerhedstaendstikker I.

Előszilveszter dánokkal és pestiekkel. Van-e jobb hely a Galapagos szigeteknél? Van. Pécs.

Jött négy dán illető szilveszterezni hozzánk, régi barátok.
A közös magyar komák is lerobogtak, ha már. Harmincadikán érkeztek, a velkamdrink után már sétáltunk is a Széchenyi térre Boban Markovic koncertre, előtte persze még egy sör a Murphy's-ben. A karácsonyi tespedésből feléledt, na azért nem az egész város, de a Király utca mindenképp, valamiért örültek az emberek, ne firtassuk miért. (Mert egy hete megszületett Jézus? Lehet hogy ezért.) Nem volt hideg, irány a koncert. Többezer ember volt az évbúcsúztatón - lelkesedte a Kossuthon az EKF igazgató pár nappal később, hát én felmértem, túlzás. Ezer volt, na jó.

A koncert maga érdektelen volt, dacára annak, hogy a nagyon energikus frontember kék lastex sárkánygyíknak öltözött, ami további örömöt váltott ki a nézőkből. (Belőlem is.) De ez kevéske, úgyhogy félóra után eljöttünk. Az egyik dán volt már Pécsen húsz éve, és ámult - bámult hogy a város mennyire más, mennyire szép lett, meg jaj de jó hely, jaj ne menjünk vissza Budapestre, és akkor tudnak még jönni életük hátralevő részében. Büszke tüke arcot vágtam lelkendezésére, és egy gyors keresztkérdést tettem fel: Marianne, jobb hely ez, mint a Galapagos szigetek? (Közben figyeltem a pupilla mozgást, a nonverbális jeleket, ha udvariasságból füllentene, rajtakaphassam.) Jobb. - mondta az igazat.

A Széchenyi térből nem sokat láttam, nem tudtam csekkolni hogy sikerült, a Műszaki Ellenőr, aki ért hozzá, azt mondta, kizárt hogy a térfelújítást rendesen megtudták csinálni ennyi idő alatt. (Tehát jönnek a lukak, a foldozgatás stb.) Majd megnézem.

Címkék: kultúra ekf