Nemsokára megnyílik az EKF egyik csúcsberuházása, a Konferencia és Koncert Központ.
A minden igényt kielégítő modern épület a hatos út festői bevezető szakaszán van.
Nézz balra a Penny Marketnél (a képen a piros tetős épület), utána van a Shell Kút, mellette a McDonalds. Az épületek mögött, az említett objektumok szeméttároló konténerei után van egy út, s arról nyílik a főbejárat.
Látod magad előtt a klasszikuszene-addikt japán turisták tömegeit -akik a múlt héten még a Met-ben tapsoltak - , amint öltönyben igyekeznek a Bartók koncertsorozat nyitóelőadására a rohadó hamburgeres nejlonzsákok között?
Hátuk mögött sregant jobbra, a Baranya szerte méltán híres Mókuci Szexcenter.
Majdnem húsz éve K. tanított meg rá, hogy - e blogban is így-úgy anyja, satöbbi által emlegetett - Liza Minelli mennyire jó nő. Első blikkre talán nem, de egyébként meg mennyire az. (Maybe this time I win - énekli, aztán ez persze nem sikerült, de nem lepődünk meg, az ilyen nők nem szoktak.)
Videót nem lehet beilleszteni, csak linket, de érdemes, végig.
Nyár közepe Pécsett. Délben mozdulatlan forróság, vakít a fehér kő, Marquez-i öregasszony ül az árnyékban, néz. Délután éled a terecske, akik élnek azok délnek mennek. Tessék menni oda korzózni.
A Széchenyi tér is eléggé, de leginkább a Jókai tér mediterrán érzetű, jellegű. Egy Goldoni darab szereplője mindjárt lekiabál nekem az egyik ablakból: HeyCatarinabellamia, basta!
A főtér persze nem olyan mint ideális esetben lehetett volna, túl kevés a növény, a burkolókő túl fehér, vakít, a szökőkút viszont nagy ötlet volt.
Nem tudom, hogy amikor prezentálták az öltönyös mérnökök a terveket, hogy aszongya „ésakkorittegylakosságbarátszökőkútleszaVárosházaablakaialatt, aholfénnyel, vízzeljátszhatnakagyermekek a kánikulában”, szóval akkor látták-e a rajzon a bugyis cigány (és nem cigány) purdékat, akik az oly sok filmből ismert tűzcsapos-fröcskölős-nyári-harlemi hangulatot teremtik meg délutánonként dr. Páva irodája alatt.
Megszűnt a téren átmenő autóutóforgalom, ami szintén pazar gondolat volt. A sarki kávéház és a cukrászda terasza kifolyt középre, onnan lehet jóbarátok és frappé mellől diskurálva nézni a sivalkodó kölykeinket, bámulni toronyórát, Dzsámit, embereket. Olaszkisváros, mondja Csabi kisimult arccal. Filmsztárarcú barátnőm mosolyogva kortyol. Most jó. Lassan az estébe fordulunk, menjünk, kezdődik a meccs.
És akkor a Tamás azt mondta, hogy elvisz repülni Pécs fölé. Habozás nélkül igent mondtam.
Gróf Laslo Almassy
Meryl Streep rámosolyog Robert Redfordra, miközben a gnúcsorda felett szállnak, Christin Scott Thomas nyúl hátra Ralph Fiennes kezéért a sivatag felett. S habár nukleáris közösséget alkottunk a gép féméterszer félméteres fülkéjében, nevettünk is, egymás kezét azért nem szorongattuk. (Azt majd a gróffal.) Jóba kell lenni, ebbe bele is lehet halni.
Ki gépen száll fölébe
Felvettük a fejhallgatókat és a Falke felszállt a város mellőli kis reptérről. Tamás kapcsolgatott, és már kanyarodtunk is a Tubes fölé. Hétszáz méteren voltunk. A házacskákban apró emberkék ették a pörköltet nokedlival, nézték az icipici tévét, szedtek makettbarackot fáról, ittak fröccsöt, mondták egymásnak: szeretlek. Csak le kéne nyúlnom a kezemmel, és átrendezhetném a házakat, szánalmas kis legóéletüket.
Le
De inkább elrepültünk Villány felé. Tavacskák, rockmaraton felülről, kanyar a főtér felé, a hatos utat és az Endresz utcát felismerem felülről. A Széchenyi téren gnúcsorda dübörög át.
Megbeszéljük, hogy mindig itt fent kéne maradni, ez teljesen természetes állapot. Ám mégis landolunk. Megtapsolom a pilótát, és sietek haza: vendégek jönnek, meg kell főznöm a pörköltet meg a nokedlit.
Két éve kerülöm gyalog, kocsival Ágoston téri műhelyét. Kincskereső Kisködmönös melankóliára számítottam, ehelyett élénk, tengerkék szemeket, hetvenhat jó év történetét, és a boldog élet titkát kaptam. Sváb.
Reggeltől délig varr az üzletben, két óra ebédszünet - egy kis ledőlés evés után, gondolom - majd megint dolgozik este hatig. Kézzel, varrógéppel varrja az egyedi öltönyöket itt egy ritmusban, huszonhét éve. Januári délután világít ki a lámpája a bánatos utcára, a gép fölé hajol, varr, varr. (A kanyarban lassítani kell, mindig esett rá egy pillantás, ott van, tehát a dolgok rendben mennek.) Egyedülálló jelenség. Erre mások is rájöttek, műhelye fala a róla készült újságcikkekkel van kitapétázva.
Olasz nevű községből származik. Neki is, feleségének is minden felmenője sváb. Hétfőtől péntekig dolgozik Pécsett, hétvégére hazamegy Olaszba, - ami húsz kilométerre van Bogád felé -, feleség, gyerekek, unokák, hatan ülik körül az asztalt hétvégente. (A bableves a kedvence.)
1983-ban lett önálló, akkor jött el a szövetkezetből azóta ez az üzlete. Rengeteg visszatérő vendége van, "az olcsó a drágább, a kínai ruhák soha nem olyanok, mint a méretes szabóság", mondja. (De nem ám.)
Hetvenhat évéből tizenötöt letagadhat, azt mondja a rendes élet - nem dohányzik, alkohol csak hétvégén, hosszú, kiegyensúlyozott házasság, sok munka, jókedv - a titka sima homlokának. Szereti csinálni, amit csinál. Csillog a szeme.
(Szindbád irígykedve figyeli. Kezében cigi, Calvados. A szél kedvező, ahorgonyt húzzátok fel. A Salamon szigeteket kerülve eszébe jut Weiszmüller Bernát, aki varr Pécsett, az Ágoston téren. Hetvenhat évesen milyen lesz a tekintetetem?És szeptemberben, milyen? - kérdezi.)
Nicolas Cage - miután elvált tőle a felesége, s miután kirúgták az állásából alkoholproblémái miatt- bevásárolt a Makay úti, úgynevezett Nagytescoban. Alkoholt. A Király utca neonfényes éjszakai forgatagában találkozott Elizabeth Shue nevű prostival, összebarátkoztak. Sétáltak, táncoltak, medencében csókolóztak, ittak, Nick túl sokat. Ezért meghalt. (Keringése összeomlott, mája szétrobbant, delírium.) Hamvasztás utáni szórása a Siklósi úti temetőben lesz, július 1-én, 17 órakor, a négyes parcellánál. Emléke, hol máshol, szívünkben.
Update, máris! Igig kommentelő érdekes piacmegfigyelései berakva. Kösz!
Az elvágyódás és önimádat posztjai után, lássuk a valóságot. A valóság ízét, szagát, zaját, tehát lássuk a pécsi piacot.
Hétköznap szeretek menni, csütörtök a legjobb nap, na még a péntek is. A szombat már nem, túl sokan vannak. Két éve húzom magam után piros, tulipános huzikocsimat, megszoktam sok arcot, árust, volt akit megszerettem, fényképezni nem lehet, nem engedik.
A vidám cigányember A gombás soron szokott árulni eső után, már messziről láttam, hogy ebből az emberből indokolatlan jókedv árad. Ugyanazt az erdei gombát adja, mint körülötte a többi roma, de ő viccet, ráadásul jó viccet csinál az egészből. Szórakoztatja a piac népét, csak úgy, miért is ne. 40 körüli, csillog a szeme, mire ez a nagy öröm, egyszer megkérdezem.
A kosaras cigányember Kint, a buszmegálló körül árul kosarat, diót a földről, nem jutott pénz asztaldíjra. 50 körüli barázdált arc, sovány test. Bátortalanul hirdeti portékáját. Sokáig nem vásároltam tőle semmit, van kosaram, túl sok is. Egyszer végre vettem tőle diót, amit úgy adott... Á semmi, csak azt mondta, hogy fogyassza egészséggel, de azt valahogy olyan tekintettel, hogy majdnem elindultak a könnyeim. Nem láttam azóta, mindig keresem, mert kell még nekem kosár.
A gonosz cukkinis Zöldséget árul a kövér, festett vörös, göndörített nő, összeszorított száj, nem könnyű élet van begravírozva az arcába. Egyszer vettem nála cukkinit, kifizettem, ottfelejtettem, aztán egy kör után visszatértem érte, de nem adta oda. Utáltam fél évig. Idén tavasszal nála volt a legszebb az újkrumpli, na jó, itt veszek. Jobb lábbal kelt fel a csaj, megdöbbentően kedves volt. A franc aki megette, már nem lehet utálni.
Eszti Néni A lángosos indulva a cigis kanyar után árul Eszti Néni, Péter barátom telekszomszédja. Kövér, kedves néni, rajta életvidám, cingár férj fityeg, láttam a földjüket, mikor Petiékhez sétáltunk borozni Vokányba, nagyon takaros. Megrendelésre pult alól vágott pulyka, ami főleg almát evett egész életében, s ezért a húsa, hmmm......
Az eperkirálynő Áprilisban kezdi az eperkirálynő árulni az epret a pécsi piacon több helyen is. 32 év, szőkített haj, vékony kar, edzőteremben szálkásított popsi, ahogy Réka mondja. Mosoly nincs, szamócagyár van. Valószínű az egész rokonsága segít, mert hozzá hasonló arcvonású nők vannak körülötte, komoran adják az epret 1200-ért. A népek veszik, pedig nem jó. Nincs íze semmi. Ne vegyél nála. Igig tudni véli, hogy a Valódi Eperkirálynő (jó név, mintha egy szereplő lenne az Alice-ból) a szilikoncica anyja, egy hatvanas, szemüveges vérgonosz nő. Ide vezet a sok eperevés, látjátok gyerekek!
A varrónő Aprócska, fiatal nővel barátkoztam össze. Fent az emeleten, a presszóval szemben van a műhelye, szerel, varr mindent, táskát, függönyt, igazít, feltűz, ha belépek mindig a gép fölé hajolva zakatol, rengeteget dolgozik. Energikus, kreatív, fura alkatomra nagy fantáziával igazítja a ruhákat. Ráhasalunk a pultjára, megvitatjuk hogy kéne megoldani a csípővarrást, hogy szépen feküdjön. Amikor próbálok a függönye mögött látom pár könyvét: Elisabeth Kübbler Ross, Élet a halál után, Polcz Alaine. A titkos thanatológus, no lám.
Az ujjperces ember Kellemetlen, feszengős a légkör emeleti rövidáru boltjában. Nem szeretem a vicceit, a rasszizmusát, a hiányzó ujjpercét. Haragszik az életre, a világra, talán az ujjperc miatt, a szar is szar neki, ahogy Mamcsókám mondta volt. Remek üzlete van, szalagok, bisz-baszok, kapcsok, tűk, cérnák, minden.
A vidám tojásos Egy fiú meg egy lány árul főleg tojást, babot, borsót, mikor mit, a savanyúságosok előtt. Először a vidám rajzos ártáblákra figyeltem fel, aztán náluk vettem minden héten tojást. Mosoly.
A komoly kolbászosok A házi kolbász, szalonna, sonkasoron főleg férfiak ülnek a pult mögött komolyan, ez már nem tréfadolog. Nem kínálják az árut, újságot olvasnak, vastag a nyakuk, azon félujjnyi aranylánc, előttük mangalicazsír dobozban. Szinte mind maga készíti a portékáját. Én eddig még csak finomat vettem itt.
A halas csóka A buszpályaudvar felől árul kint, a műsorszóró piacosok típusába tartozik. Igig hallotta, ahogy egy délelőtt azt mondta egy 75 körüli hajlott hátú mamókának, hogy "Itt a finom angolna, mama, én rád vagyok hangolva!" Jessssz!
A lángosos És végül mindannyian itt találkozunk. Két szint a van a pultnál, felső, és alsó, alul a gyerekek, felül a felnőttek. A lángosos csajok morcosak, én is az lennék. Mi, vevők szembeállva eszünk. Hurrrrpanggg! Piacon enni külön műfaj, imádom, látszik az igazság, az éhség. Kolbász, mustár, nagyot harapó szájak, gyors tömködés be, be, be. Ugráló tekintetek. Nem tudom kivel sorsol össze a délelőtt, ki áll velem szembe a lángost enni. Ez jó.
Kolompár Pista:
szeretnem kiegészíteni ezt a legjobb indulattal is csak szegényesnek nevezhető felhozatalt!
tehát... (2017.06.28. 10:00)Szleng
ropoly:
A Pénisz becenevű hosszú szőke hajú szipósra emlékszik még valaki, esetleg tud róla valamit? (2016.11.16. 20:11)Pécs bolondjai
Andi1234:
Húha, akkor én ezek szerint nem ismerem a szülővárosom anyanyelvét... Itthol-t én inkább a nyírség... (2013.09.12. 10:17)Szleng
lemúr in lamúr:
Ne ítélj elsőre! Csokító - finom és ronda.
Az Eperkirálynő a Csarnokkal szembeni tizesben (tízeme... (2010.09.20. 10:12)Helyek - a Vásárcsarnok
